A dalnok elhullt…
1851.
A dalnok elhullt! — ám ha iga
Nem sujtja büszke szellemét;
Megnémul a kedves koboz,
Ő tépte hurját szerteszét;
Mondván: „ne láss bút, láncz miatt,
Szerelem és vitézség lelke, te!
Rabúl ne zöngjen húrjaid
Szabadnak termett éneke!”