A bordélyház

A bordélyház szerző: Oscar Wilde, fordító: Kosztolányi Dezső

Döngött a láb, táncolva, csúszva,
holdfénybe reszketett az utca.
Megálltunk a rosszház előtt.

Csak vártunk tétovázva, bent meg
Strauss „Treue Liebe Herz”-e zengett
s zsivaj, morajlás egyre nőtt.

A függönyön, mint gépi vázak
árnyak cikáztak és cicáztak
és furcsa rajzuk lebegett.

Dudák és hegedűk zenéltek,
táncoltak ők, mind-mind kisértet,
a szélbe hervadt levelek.

Mint drótláb, mely bicegve pompáz,
ez a sok árva, vézna csontváz
ringott a négyes ütemén.

Egymás kezét megfogva most a
spanyoltánc ritmusát taposta
s kacaj riadt, éles, kemény.

Olykor egy bábu a szivéhez
egy árny-leányt vont, aki érez
s dalolni próbált még a nő.

Olykor egy torzkép reszketett át
a lépcsőkön és cigarettát
gyujtott meg, mintha élne ő.

Szóltam a kedveshez simulva:
„Hullával táncol itt a hulla
s por száll a porral, esztelen.”

De ő — a hegedűt merengve
követte és ment a terembe,
a rosszházba a Szerelem.

Aztán a dal sikoltva áradt,
a táncos is halálra fáradt,
elcsendesült már mindahány.

S a hosszú utcán szomorúan
a Hajnal jött ezüst sarúban,
akárcsak egy félénk leány.