A bogárka imája
szerző: Gulyás Pál
Kint jártam a kertben s a bokrok alatt
lefeküdtem és néztem a bokrot hanyatt.
Aztán a homokban kerestem
az apró homokszemekben.
Sajnáltam a bokrot, hogy oly egyedül
gubbaszt s a homokban szinte lemerül.
Cseresznyefa, almafa, körtefa mind
habzsolja a vizet pici orrlyukain,
hogy messzire nyúljon az árnya!
Csak a ribizlibokor olyan árva!
Tölcsért csináltam hát óvatosan
- Nézd csak, mi ez itt? Fekete kavics?
Szeme van, tüze van! Remeg is, mozog is!
Most hirtelen küzdve kirántja
kardját s fut a messze világba!
Tudjátok-e már, hogy a homokba mi volt?
A homokban egy fekete bogárka volt!
De alighogy visszasodortam,
ismét kavics lett a homokban:
összekulcsolta pici lábát... Csodás,
micsoda egyszerű átváltozás!
Ott hevert feketén mint egy skatulya!
Hátára feküdt mint a pincsikutya!
Pedig nem volt a bogárka szíve gonosz,
a bogárka előttem így imádkozott.
Szemefényét esdve bezárta,
mert élni akart a bogárka.