A bölcsesség pohara

A bölcsesség pohara szerző: Kis János

Három gyermekei egy édes anyának
Érdemet keresni hajóra szállának,
Sietvén bölcseség dicső szigetébe,
Mellynél szebb még nem tűnt halandók szemébe.
Eveznek, fáradnak, sok veszélyt próbálnak,
Végre egy szép tavasz szép napján kiszállnak.
A parton örömmel néznek a sziklára,
Honnan messze fénylett a tündér oltára,
Mellyet bölcs Salamon hajdan emeltetett,
S rá termés-aranyból egy pohárt tétetett,
Mellybe folyó-kristály, mint harmat gyöngyeit,
Egy rózsás felhőből hullatta cseppjeit.
A legelső testvér legelső a hegyen:
Hogy tüstént jól lakjék, a pohárnak megyen.
Felhajtja, de benne az ital kővé vál.
Hörpölés, forgatás, sem rázás nem használ.
Bosszankodva teszi a pohárt helyére,
S készül visszatérni atyjai földére; -
Én is veled megyek, másik így felele,
De bujdosásomnak hogy maradjon jele,
Ezt a csudapohárt haza viszem velem,
S belőle szófámon iszom, ha kedvelem.
Megfogja; de gyémánt láncokkal az oltár
Azt magához vonja. Hordjon el a tatár!
Itten sátán tartja kölykei tanyáját. -
Én, mond a harmadik, itt fogok maradni.
Talán majd testvérit már látja haladni,
S nevet. E bohó párt bocsátja útjának.
Zöld gyalogfenyűből házat rak magának,
Gombákat szed, földből ás-vés gyökereket.
S olly jó izűn eszi, mint legjobb étkeket.
S ha szomjúság miatt érzi epedését,
Az oltárhoz viszi buzgó könyörgését,
S így szól: Ég magzatja! kegyes jóvoltodból
Engedj egy pár cseppet drága italodból!
Mindenkor volt haszna forró kérésének;
Minden csepp nevelte erejét testének;
S elébb mint cinegék a fák tetőiről
Dalukat csevegték az ősz kincseiről,
Megnyerte a miért szíve lángja égett,
A mit sok hiába kér - a bölcseséget.

   Hidd el fiam, hidd el, az ég szép gyermeke,
A bölcseség, csak sok esztendők remeke.
Nem rózsákkal hintett út vezet várához,
Ezer bajok közt kell jutni trónusához,
Nektárját tokaji borként nem ihatod,
Sem magadhoz puha ágyra nem hívhatod.
Ki fáradva nem mász magas sziklájára,
Soha nem juthat az színe látására.
Ha érzesz szívedben égő gerjedelmet,
S félre tévén gyáva gyermeki félelmet,
Oltárához korán kezded bújdosásod,
Végetlen jutalmát látja izzadásod.