A lap feldolgozottságának foka

A Zrínyiász népies kidolgozása/Második ének

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
←  Első énekA Zrínyiász népies kidolgozása
szerző: Arany János
Az 1840-es évek második fele.

                           1.
Budai fővezér meghallá, Arszlán bég,
Hogy ő tanácsából megbomlott békesség;
Gondolá, mindenben árt késedelmesség,
De leginkább hadi dolgokban a restség.

                           2.
Az ő elméje is vala nyughatatlan,
De okosság nélkül, azért állhatatlan,
Ő minden dolgában volt igen oktalan,
Azért is rosszúl járt minden ő dolgában.

                           3.
Ura hire nélkül sok hadakat gyüjte,
Mert avval kegyelmét nyerni reménylette,
Hogyha kaurokat addig megverhetné,
Vagy tőlök valamely kővárat nyerhetne.

                           4.
Nyilván mondja vala: megszállja Palotát,
Senkitől nem rejti, titkolja tanácsát,
Sőt kérkedik vala: lerontja bástyáját
És elvágja vitéz Túri Györgynek nyakát.

                           5.
Azonban dühösen összegyüjté hadát,
Valaki köthetett oldalára szablyát;
Igy mindig bővité vezér az táborát,
Rövid nap számlála tízszer ezer szablyát.

                           6.
Megszállá Palotát vezér ennyi néppel,
Sok ágyúval, elég tűzi mesterséggel;
Időt nem mulatván sok ágyúlövéssel,
Kezdi Móre bástyát törni keménységgel.

                           7.
Szégyenli a Túri, hogy vagyon kőfalban
Sáncolva, — szeretne lenni csak táborban.
Mint erős oroszlány nem késik barlangban,
Ha fekve találják gyors vadászok abban:

                           8.
Kiugrik haraggal, sok erős dárdát ront,
Vadászt halomban mar, erős hállókat bont,
Valamerre fordul, piros vért sokat ont;
Így cselekszik Túri, kit török had boszont.

                           9.
Benn jó rendet hagyván, maga kétszáz fejjel
Palotából kijő, mind híres vitézzel,
Törökre ráüte okos merészséggel,
Sokat bennek levág, vitéz keménységgel.

                           10.
Istrázsát nem talál, mert bizvást alusznak,
(Éjfélkor vala ez) s békével hortyognak;
Nem félnek Túritól, rá sem is gondolnak
Hogy a magyarok ily dolgot próbáljanak.

                           11.
Kurt aga legszélről a vár felől vala,
Bolond merészséggel sátort ottan vona,
Háromszáz janicsár körülötte hála,
Ezekre Túri György bátran rárohana.

                           12.
Százötvenöt török csakhamar elesék;
Aga is álmából alighogy kiugrék,
Mert este vacsorán sok húzamost ivék,
Túri György vesztére nagy sokat esküvék.

                           13.
Mezítelen karddal kiszökék sátorból,
Kiált segítséget, melyet vár Arszlántól,
Kiáltja társait a sátorok alól;
De mindennek nagyobb gondja van magáról.

                           14.
Szintén immár lóra ugrani akara,
Hogyha még Arszlánhoz táborba futhatna:
Ott éré Tót Balázs, s a fejét lecsapá,
S az ő szép sátorát a magyar megrablá.

                           15.
Mély álmában jancsár sok megölettetik,
Álomból halálba, nem is messze, ugrik;
Teli gégéjeből soknak a bor omlik,
Részegség jutalmát mindnyájan ott veszik.

                           16.
Háromszáz közűl csak tizenöt szalada,
Ki Arszlán vezérnek e felől hirt ada.
Haragjában csaknem ő ketté szakada,
Gyorsan kétezerrel a felé szágulda.

                           17.
Palotába Túri de már bement vala,
Azért Arszlán vezér ottan nem találta;
De láta sok török vért ottan omolva,
Holttest, romlott sátor, sok hevert halomba.

                   (Több nincs)