A Varsói Szerződés nyilatkozata, 1961. augusztus 14.
| Az Varsói Szerződés álláspontja a berlini helyzetről szerző: Varsói Szerződés |
A Varsói Szerződésben részt vevő államok már évek óta arra törekszenek, hogy Németországgal a helyzetet békésen rendezzék. Abból indulnak ki, hogy a kérdés már rég megérett a megoldásra, és nem tűr semmiféle további halogatást. Mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya a Varsói Szerződéshez tartozó valamennyi állam teljes egyetérésével és támogatásával javasolta a hitleri Németország ellen viselt háborúban részt vett országok kormányainak, hogy kössenek békeszerződést mindkét német állammal és ezen az alapon Nyugat-Berlin kérdését oldják meg úgy, hogy demilitarizált szabad város státusát adják neki. Ez a javaslat tekintetbe veszi a háború utáni időszakban Németországban és Európában kialakult reális helyzetet, nem irányul senki ellen, s csupán annyi a célja, hogy felszámolja a második világháború maradványait és megszilárdítsa a világbékét.
A nyugati államok kormányai eddig nem mutattak készséget arra, hogy az érdekelt országokkal folytatott tárgyalások során megegyezéses megoldást találjanak, sőt: a nyugati hatalmak a szocialista országoknak békevágyából fakadó javaslataira fokozott háborús előkészületekkel, háborús hisztéria szításával és katonai erőszakkal való fenyegetéssel válaszoltak. Több NATO-ország hivatalosan bejelentette katonai erőinek növelését és részleges mozgósítását. Egyes NATO-orszagokban az NDK katonai invázióját célzó terveket hoztak nyilvánosságra.
Az agresszív erők a békeszerződés hiányát arra használják fel, hogy fokozzák Nyugat-Németország militarizálását és a Bundeswehrt gyorsított ütemben erőstve, a legmodernebb fegyverekkel lássák el. A nyugatnémet revánsvágyók nyíltan követelik, hogy bocsájtasanak rendelkezésükre atom- és rakétafegyvereket. A nyugati hatalmak kormányai, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését minden módon elősegítik, ezzel a legdurvábban megsértik a német militarizmus kiírtását és bármely formában való feléledésének megakadályozását előirányzó nemzetközi megállapodásokat.
A nyugati hatalmak nemcsak hogy a nyugat-berlini helyzet normalizálására nem törekedtek, hanem továbbra is még fokozottabban az NDK és a szocialista tábor más országai ellen irányuló aknamunka központjaként használták és használják fel. A világon sehol sincs még egy olyan hely, ahol idegen államok annyi kém- és bujtogató központot működtetnek, mint Nyugat-Berlinben. Ezek a központok különböző diverziós tevékenységekre ügynököket küldenek a Német Demokratikus Köztársaságba, kémeket toboroznak és ellenséges elemekkel összejátszva szabotázscselekményeket szerveznek és nyugtalanságot szítanak az NDK-ban.
A szövetségi köztársaság uralkodó körei és a NATO-országok kémszervezetei az NDK gazdasági életének aláaknázására használják fel a nyugatnémet határon fennálló közlekedési állapotokat. A szövetségi köztársaság kormányszervei és konszernjei rászedéssel arra bujtogatják az NDK lakosságának bizonyos ingadozó rétegeit, hogy Nyugat-Németországba menjenek át. E rászedett embereket bekényszerítik a Bundeswehrbe, illetve a különböző országok kémszervezetei toborozzák össze, majd ismét az NDK-ba küldik. A Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok ellen irányuló effajta diverzió céljaira külön alapot létesítettek. Adenauer nyugatnémet kancellár nemrégiben arra szólította fel a NATO-kormányokat, hogy növeljék ezt az alapot.
Jellemző, hogy a Nyugat-Berlinből kiinduló aknamunka az utóbbi időben fokozódott. Ez az aknamunka nem csak a Német Demokratikus Köztársaságra káros, hanem a szocialista tábor más országainak érdekét is sérti. Tekintettel a Német Szövetségi Köztársaság és NATO-szövetségesei reakciós erőinek törekvéseire, a Varsói Szerződés tagállamai nem térhetnek ki a szükséges intézkedések meghozatala, saját és mindenekelőtt a Német Demokratikus Köztársaság biztonságának garantálása elől.
A Varsói Szerződés tagállamainak kormányai azzal a javaslattal fordulnak az NDK népi kamarájához, kormányához és a Német Demokratikus Köztársaság minden dolgozójához, léptessenek életbe olyan rendelkezést, amellyel a nyugat-berlini határon megbízhatóan elzárják a szocialista tábor országai ellen irányuló felforgató tevékenység útját és biztosítsanak megfelelő őrséget és hatékony ellenőrzést Nyugat-Berlin egész területe körül, beleértve a demokratikus Berlinnel való határát is. Ezek az intézkedések természetesen nem fogják érinteni a Nyugat-Berlin és a Nyugat-Németország között lévő összekötőutak forgalmára és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket.
A Varsói Szerződés kormányai természetesen megértik, hogy ezek az óvintézkedések bizonyos kellemetlenséget okoznak a lakosságnak, de figyelembe véve az előállt helyzetet mindez végső soron a nyugati hatalmak és mindenek előtt a szövetségi köztársaság kormánya magatartásának következménye. A nyugat-berlini határ nyitva tartása eddig abban a reményben történt, hogy a nyugati hatalmak nem fognak visszaélni a Német Demokratikus Köztársaság kormányának jóakaratával. Ők azonban figyelmen kívül hagyva a német nép és Berlin lakosságának érdekeit a nyugat-berlini határnál fennálló szabályzatot alattomos felforgató tevékenység céljaira használták ki. A jelenlegi természetellenes helyzetnek a nyugat-berlini határ megerősített őrzésével és ellenőrzésével lehet elejét venni.
A Varsói Szerződés tagállamainak kormányai egyidejűleg fontosnak tartják annak hangsúlyozását, hogy ezen ntézkedések szükségessége megszűnik, ha németországgal békésen rendezik a helyzetet és ezen az alapon megoldják a döntésre érett kérdéseket.