A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása

A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása szerző: Lengyel András (irodalomtörténész)

Lengyel András irodalomtörténész muzeológus

Dudar - a "kollégium hallgatólagos búcsúja"

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának rendezésében, több tagjának aktív közreműködésével, angol, német és magyar szociológusok részvételével 1937. szeptember 7. és 17. közt nemzetközi "falukutató" konferenciára, közös falutanulmányozásra került sor Dudaron, ebben az addig teljesen ismeretlen kis Veszprém megyei faluban.^[1] A találkozó megszervezésének gondolata nem volt idegen a Szegedi Fiataloktól, hisz kis csoportjuk, s szegedi egyetemi hallgatók e tömörülése, éppen a falukutatás egyik speciális változatának, az agrársettlement-mozgalomnak megszervezésével kovácsolódott össze, s lett országosan ismert nemzedéki tömörülés.^[2] A találkozó 1937-ben és Dudaron való megrendezése némileg mégis meglepő, az agrársettlement munka, az ún. tanyai kiszállások ugyanis akkorra már rég befejeződtek számukra, évek óta már „csak” a tapasztalatok „tudományos és művészi földolgozása” folyt, s addig is, amíg a kiszállások tartottak, elsősorban Szeged környékén, esetleg a szomszédos régióban dolgoztak. Legtávolabbi kiszállásuk addig alighanem az 1931. évi békési kiszállás volt.^[3]

De ettől függetlenül is: 1937-ben a Művészeti Kollégium már az irányzati széttagolódás, a lassú szervezeti szétesés állapotában volt.^[4] Igaz, a kollégium - a vezető, Buday György diplomáciai érzéke révén - mindig is különböző törekvéseket fogott össze. „A Kollégium eszmetörténetét, helyzetét - írja erről még 1937-ben is az egyik tag, Gáspár Zoltán - úgy lehet felfogni mint népies alapozású és társadalmi felelősségérzettel telített szintézisét azoknak a kultúrtörekvéseknek, amelyek a világháború, az összeomlás és a háború utáni évek korszakaiban merültek fel s minden politikai változások felett időállóknak bizonyultak.”^[5] Ugyanezt az összefoglaló, különböző résztendenciákat egyesítő s (részben) kiegyenlítő vonást hangsúlyozta a „kívülálló”, a volt Sarlós. Balogh Edgár is: „Tőletek akarunk most tanulni - írta 1935. augusztus 7-én Budaynak -, mert Szegeden öltött a mozgalom olyan demokratikus formát, amely a realizmus, a magyar valóság plattformján szövetségre és munkaközösségre hozott össze a módszer és világnézet tekintetében különböző. de népi-magyar, demokratikusan haladó, antifasiszta elemeket.”^[6] Azaz Balogh Edgár már-már valamiféle pre-népfrontos szervezetnek látta a szegedieket. A Művészeti Kollégiumnak ez a "szintetizáló", résztendenciákat tömörítő vonása azonban automatikusan magában rejtette az irányzati szétfejlődés lehetőségét, s ahogy az ideológiai frontok erőteljesen átalakultak az országban, a kollégiumi tagok pedig mind inkább kiküzdötték, megteremtették saját intellektuális arcukat s saját "pályára" kerültek, ez a lehetőség - bár látványos viták nélkül - valósággá is lett. Ráadásul 1934-35-re már szinte valamennyi tag befejezte egyetemi tanulmányait, egy részük el is került Szegedről, s új élethelyzetben próbálta megvalósítani terveit. Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Reitzer Béla, Hont Ferenc, Tolnai Gábor Szegedről való távozása után a mozgalom székhelyén csak egy szűk mag maradt, s ez a mag is - a vezéregyéniség Buday kivételével - lényegében már csak a kollégium második vonalát jelentette. A legjelentősebb tagok már nem voltak Szegeden. A bomlást gyorsította, hogy a mozgalom organizátora, legfőbb mozgatója és összetartója, Buday György, aki mintegy saját személyében is képes volt megtestesíteni a mozgalmat, maga is mind inkább művészi - fametszői - munkájának élt, s 1936 őszétől, ösztöndíjasként, külföldön dolgozott.^[7]

Így, e helyzetet ismerve, óhatatlanul fölmerül a kérdés, miért és hogyan került sor Dudarra?

Csaplár Ferenc, aki a dudari találkozót több évtizedes feledettségéből kiemelte, úgy tudja, hogy a találkozót a londoni Institut of Sociology fölkérésére rendezték meg : „A Le Play nevét viselő londoni Társadalomtudományi Intézet, mely egyik központi problémájaként a kultúrák átalakulását vizsgálta, mégpedig elsősorban az európai parasztság körében, 1937-ben tanulmányutat tervezett anyaggyűjtés céljából Magyarországra is. A helyi előkészítés lebonyolítására Vajkai Rózsi szobrászművésznek, a Nemzetközi Vöröskereszt Londonban tartózkodó magyarországi megbízottjának javaslata nyomán a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát kérték fel. Nem véletlenül. A Szegedi Fiatalok már csaknem évtizede országszerte ismertté vált falukutató munkát végeztek, nagy gyakorlattal, kitűnő szakemberekkel rendelkeztek. Az éppen Olaszországban tartózkodó Buday György, a Kollégium elnöke Tomori Violát, a kollégium parasztságlélektani kutatásokkal foglalkozó tagját bízta meg a szervező munkával s a vállalkozás vezetésével.”^[8]

A „lényeg”, a tanulmányút megtartásának kiindulópontja tényleg ez lehetett. A mélyebb ok a fölkérés elfogadása azonban mindenképpen ezen túl, a kollégium adott helyzetében rejlett. A „dudari angol-középeurópai-magyar szociográfiai munka” ugyanis, ahogy Gáspar Zoltán írta, "a kollégium hallgatólagos búcsúja" volt, kimondatlanul is annak szánták.^[9] A megmaradottak, bevallatlanul, e nemzetközi vállalkozással akartak búcsúzni közös ténykedésüktől, múlttá vált életszakaszuktól.

S természetesen dolgozott bennük a „csak azért is megmutatni” vágya is.

A Szegedi Fiatalok és a Le Play House, a Field Studies csoport

A dudari falutanulmányozás megszervezője természetesen, mint Csaplár Ferenc is megjegyezte, nem véletlenül lett a Művészeti Kollégium. A szegedieket, pontosabban elnöküket, Buday Györgyöt „régi” kapcsolat fűzte a Le Play House-hoz.

A III. Nemzetközi Szociális Kongresszust 1936. július 12. és 18. közt Londonban tartották.^[10] A kongresszuson, amelyen Magyarország is képviseltette magát, s amelyen az eredeti tervek szerint Buday György is részt vett volna, a Le Play House szervezte meg. A rendezvény német nyelvű nyomtatott programját, mint a „nemzetközi főtitkárság” vezetője az Institut of Sociology (Le Play House) főtitkára, Alexander Parquharson állította össze s „írta alá”; a részt venni kívánóknak az ő címére kellett elküldeniük jelentkezésüket, előadástartási szándékukat, stb. A kongresszus szervezésében magyar részről a Vörös Kereszt egyik vezető aktivistája, Lukács Sarolta vett részt, Budaynak vele való levelezéséből tudjuk, hogy - a magyar előkészítő bizottság kérésére - a Szegedi Fiatalok, ill. képviseletükben Buday György is részt vett volna, sőt előadást is tartott volna a kongresszuson.^[11] Buday ugyan ekkor nem jutott el Londonba (édesapját váratlanul meg kellett operálni, őt pedig az operáció már Budapestről szólította haza)^[12] Alexander Parquharson horizontjába azonban alighanem Buday is, a Szegedi Fiatalok is bekerültek.

Ez, a későbbiek szempontjából, fontos momentumnak bizonyult, mert Parquharson az Institut of Sociology főtitkáraként vezetője volt az intézet ún. Field Studies csoportjának is.

A Field Studies csoport az Institut of Sociology keretein belül - szociológia iránt érdeklődőkből - szerveződött meg, s alapvetően a helyszíni terepmunkán, ill. annak elsajátításán alapult. Az intézet kibocsátotta programismertetőben (1937) Parquharsonék - nem sokkal a dudari út előtt - így jellemezték a csoportot:^[13]

„A 'fild Studies in Sociology'-t (hozzávetőlegesen: a helyi, helyszíni kutatásokat -L.A.) a Le Play House megnyitásától, 1920-tól szervezi, ennek előtte olyan testületek gondozták, mint a Cities Committee of the Sociological Society (=a Szociológiai Társaság Városi Bizottsága), a Regional Association (=Területi Szövetség) és a Civic Education League (= kb. Közművelődési Egyesület), amelyek később az Institute of Sociology-ban egyesültek.

A néhai Mr. és Mrs. Victor Brandford, akik a Le Play House létrehozására az anyagi alapot előteremtették, nagy figyelmet fordítottak a helyszíni kutatásokra, amely tevékenységet a szociológia tudományának fejlesztéséhez alapvetőnek tartottak. Az új központ számára ők választották a Le Play House nevet, Frédéric Le Play (1806-1882), a nagy francia tudós, társadalomkutató és reformer emlékének adózva, akinek a családi élettel kapcsolatos, több országra is kiterjedő alapvető tanulmányai kiemelkedő szociológiai jelentőséggel bírtak. 1920 óta a helyi, helyszíni kutatásokat a brit szigetek sok varosában és vidéki területén és majdnem minden európai városban is művelik. A helyszíni kutatások eredményeit, dokumentumait a Le Play House könyvtárában gyűjtik. A Le Play House több tanulmányt a Sociological Review-ban, az Observation-ban jelentetett meg és vannak könyv, ill. röpirat formában is kiadásaik, amelyet a Le Play House Kiadó adott ki.

A módszerek, amelyeket e kutatások használnak folyamatosan fejlődnek, s a különböző városokban és területeken végzett szinte minden kísérlet új felismerésekhez vezet. A modellnek tekinthető alapmódszereket Victor Brandford dolgozta ki 1920-ban a néhai Sir Patrick Geddes által megalapozott Regional Survey vonalán, s hasonló módszereket követtek a Regional Association által szervezett kutatások is. Az így kialakult modellnek fő elve, hogy az adott város vagy terület életét vizsgaló szociológiai kutatásnak a természeti, történeti és a jelen adott feltételek és hatások szintetikus tanulmányozásán kell alapulnia. E koncepció máig központi jelentőségű maradt, alkalmazásának részletkérdéseit gondosan kidolgozták, de még széles terület áll rendelkezésre a további fejlesztésre.

A Le Play House helyi kutatásait egy szervező munkatárs (Organiser) tartja kézben, akit a Council of the Institute of Sociology (= A Szociológiai Intézet Tanácsa) által kijelölt speciális bizottság segíti munkájában. A 'Field Studies' találkozókat itthon és külföldön minden nyári szünet alatt, alkalmanként más időpontokban szervezik. Az iskolák és a felsőoktatásban részt vevő csoportok számára kutatási sémákat dolgoztak ki, a helyi kutatások módszereiről előadásokat tartottak, és tanácsot és segítséget adtak az ilyen jellegű kutatásokat végző egyének és csoportok (hazai és külföldi egyéni kutatók és csoportok) számára.

Az Institute of Sociology feladata, hogy előmozdítsa: 1. a szociológia tanulmányozását és tanítását, az emberi közösségek szociológiai tanulmányozását; 2. a szociológiai kutatások felhasználását az oktatásban, nevelésben; 3. a szociológiai tudományok alkalmazását a városi és vidéki fejlődésben. Az Intézet története a Sociological Society (Szociológiai Társaság) megalapításával kezdődik, 1904-ben. Ez a Társaság a szociológiai problémák megvitatására alapíttatott és ehhez nagyszámú egyetemi és más hallgató támogatását nyerte el. Feladata realizálásához segítette a Sociological Papers és a Sociological Review megalapítása is.

A Le Play House a Sociological Society 'főhadiszállása' lett 1920-ban. Az 1907-ben alapiított Cities Committee of the Society, az 1914-ben Regional Survey Committee néven alapított későbbi Regional Association, és a különböző testületek tagjai által 1919-ben létrehozott Civic Education League egyesültek a Le Play House-zal. Az e testületek és a Le Play House együttműködése végül is egy. az Institute of Sociology-ban való egyesüléshez vezetett, amely 1930-ra lett teljes mértékű. Az Institute of Sociology-t hivatalosan 1932 végén jegyezték be.”

1937 nyarán-őszén e csoport, mint a fönti programismertetésből is kiderül, egyebek mellett Magyarországra is el akart jutni.

Ennek a magyarországi tanulmányútnak az adminisztratív előkészítője Farquharson felesége, Dorothea Farquharson volt. Nyomtatott programismertetőjüknek azon példánya, amely Buday fiatalkori iratanyagában maradt fönn, neve mellett ott van Buday ceruzás pro domo megjegyzése: ez írt febr. l-én. E megjegyzés minden valószinűség szerint azt jelenti, hogy Dorothea Farquarson volt az, aki az Institut of Sociology, ill. a Field Studies csoport kérését Budayékhoz közvetitette, aki fölkérte őket a tanulmanyút megszervezésére. Sajnos, levele nem maradt meg, vagy legalábbis egyelőre lappang, s így azt sem lehet eldönteni, a fölkérés pontosan mikor történt meg: 1937. február l-én-e, vagy később?

A konkrét szervezőmunkára mindenesetre csak hónapokkal később került sor.

A falutanulmányozás tényleges előkészítője és mozgatója

Az angolok magyarországi tanulmányútjának megszervezésére a Szegedi Fiatalok legjobb, legtapasztaltabb szervezője, Buday György nem vállalkozhatott, az előkészületeket Rómából, ahol akkor dolgozott, nem irányíthatta. A szervező a kollégium egyik tehetséges fiatal tagja, Tomori Viola lett.

A szervező szerepére - Buday távolléte mellett - őt több minden predesztinálta. Az egyik ok az volt, hogy 1937-ben tudományos igényű „falukutatással” a Művészeti Kollégiumnak már csak két tagja, Erdei Ferenc és Tomori Viola foglalkozott (Ortutay mindinkább folklorista lett),^[14], s közülük is Erdei - alkata, kenyérkereső elfoglaltsága s más személyes vonatkozások miatt - mint szervező eleve nem jöhetett szóba. Szervezőnek így automatikusan Tomori maradt. De az is mellette szólt, hogy éppen ezekben a hónapokban volt pályája legaktívabb szakaszában, igen nagy ambícióval dolgozott, lipcsei és berlini ösztöndíjasként nemzetközi kapcsolatokra is szert tett. Maga is úgy látta, egy ilyen munka tudományos kapcsolatainak is használna.^[15] Remélni lehetett tehát, hogy a rá váró feladatot teljesíteni is tudja majd.

1937 őszén egyébként még csak 26 éves volt.^[16] 1911. június 17-én született Kolozsváron, kistisztviselő családban. Az elemi iskolát s a középiskola első osztályát még Erdélyben, Aradon végezte, a család azonban 1922-ben Szegedre került, így középiskoláit lényegében Szegeden végezte. Érettségit is itt tett, majd 1929 őszén az egyetem matematika-fizika szakos hallgatója lett. Tanári alapvizsgáját 1931 májusában, tanári szakvizsgáját 1933 májusában tette le, kitűnő eredményekkel. 1932-ben Ausztriában, 1933-ban az Amerikai Egyesült Államokban volt tanulmányúton (ahogy önéletrajzaban írja, „”az 1933. év I. félévében az Ohio State University hallgatója”). Pedagógiai vizsgát 1934. decemberében tett. Pedagógiai-lélektani érdeklődését, amely idővel mind erősebb lett, még Imre Sándor professzor órái ébresztették föl, de hamarosan Várkonyi Hildebrand tanítványa lett. Nála is doktorált 1935-ben A parasztság szemléletének alakulása c. disszertációjával.

A szegedi egyetemisták Buday György vezette tanyamunkájában , az ún. agrársettlementben szinte a kezdetektől részt vett, 1931-ben, a megalakuláskor tagja lett a Művészeti Kollégiumnak is. Az agrársettlementnek, még a hőskorban - mint Budaynak egy későbbi leveléből kiderül - titkára is volt. Rendszeresen részt vett a "kiszállásokban", aktív tagja volt a Művészeti Kollégium belső életének, eszmecseréinek. Amerikai tanulmányútja tapasztalatairól 1934-ben előadást is tartott.^[17]

Doktorálása után (1935) a szegedi egyetem lélektani intézetének gyakornoka lett, Várkonyi Hildebrand mellett. Az 1936/37. tanévben a Humboldt alapítvány ösztöndíjasaként Lipcsében, majd Berlinben tanult.^[18] 1937. január 4-én (tehát nem sokkal Dudar előtt) a Magyar Sociographiai Intézet titkárának, Kertész Jánosnak kérésére, a Művészeti Kollégium titkára, Gáspár Zoltán így jellemezte: „közösséglélektani és ezen belül túlnyomórészt parasztlélektani kutatásokkal foglalkozik. Önállóan megjelent műve: A parasztság szemléletének alakulása. Szegedi Fiatalok Művészeti Kollágiuma 23. sz. kiadványa, Szeged, 1935, 8, 122 oldal. Egyéb fontosabb publikációi: Néplélektani kutatás beregi falvakban. Társadalomtudomány, 1936. 1-3. sz. A parasztcselekvés lelki dinamikája. Magyar Psychológiai Szemle, 1936. december. Hollókő, egy palócfalu lélekrajza című tanulmányával díjat nyert a Magyar Társaság falumonográfia-pályázatán. Az elmúlt másfél év folyamán (tehát 1935 nyarától 1936 végéig - L. A.) több tanulmányutat tett az ország különböző vidékein, amelyek során a vizsgált parasztközösségek területét gyalog járta be és közvetlenül a parasztság életmódjához alkalmazkodva folytatta tanulmányait. Így vizsgálódásai módszerükben és anyagukban is jelentősek.”^[19]

Nagy szakmai élménye, Richard C. Thurnwald (1869-1954) berlini ethnológus-professzor megismerése, amely a dudari találkozó megszervezésének is egyik fontos szubjektív lendítője lett, éppen ekkortájt érte. Erről egy 1937 elejéről való (sajnos keltezetlen) berlini levélben maga is beszámolt Budaynak: „György, bevágódtam Thurnwaldhoz - írta -! Két hét múlva előadást tartok a szemináriumában! (...) Thurnwald évek óta ma tartott először órát és utána rögtön összebarátkoztam vele. Nagyon szimpatikus, csendes, okos, öreg bácsi. Képzeld: Volksforschung in der Heimat címen tart előadást és pont azokat az 'életközel', 'valósághű', stb. szempontokat hangsúlyozza, amikkel mi (helyesebben először még csak ti) annak idején nekiindultunk. Úsztam a boldogságban és a büszkeségben, amikor ő az emberek, a munkások és a parasztok közé küldte a kutatókat, hogy tudományosan, objektíve megfigyeljék őket, mert mindeztsokkal inkább félve és az újdonság ízével 'merte' elmondani, mint ahogy mi már évekkel ezelőtt csináltuk. Most arra kért meg (persze elmeséltem neki a mi 'Arbeitagemeinschaft'-unkat), hogy az előadásommal példát állítsak a hallgatóságnak. Ő most, ahogy mondta a német 'elvrendszerességet' akarja lerombolni.”^[20]

Nem tudjuk, megtartotta-e előadását Thurnwald szemináriumában, s ha igen (ami valószínű), miről és hogyan beszélt. Az azonban bizonyos: Thurnwalddal határozottan jó emberi és szakmai viszonyt sikerült rövid idő alatt kialakítania, s az előtte, mármint Thurnwald előtt való bizonyítási vágy az egyik döntő motívum lett abban, hogy elvállalta az Institut of Sociology magyarországi tanulmányútjának - nehéz és fáradtságos - megszervezését. Úgy látszik, Thurnwaldnak a gyakorlatban akarta megmutatni, hogyan dolgoztak a szegediek, milyen munkának volt ő is részese.

A tanulmányút előkészítése

Az angol szociológusok magyarországi tanulmányútjára utaló első, ekkor még szükségképpen bizonytalan adatok - eddigi tudásunk szerint - 1937 júniusából valók. Gáspár Zoltán , a Művészeti Kollégium ügyvivő titkára ugyanis ekkor, egészen pontosan 1937. június 7-én számolt be Thurnwaldnak az Institut of Sociology tervezett magyarországi útjáról, s ekkor hívta meg a német professzort a tervezett falutanulmányozásra:

Prof. dr. Richard Thurnwald Szeged, 1937, június (7).
úrnak
Berlin

Tisztelt Professzor Úr!

A Szegedi Népkutató Kollégium (valójában: a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma - L. A.) nevében tisztelettel meghívom a Professzor Urat az ősszel, kb. két hétig tartandó gyakorlati kutatómunkára, és a kongresszusra, amelynek célja az elért első eredmények feldolgozása.

Ezt a kutatómunkát kollégiumunk a londoni Institut of Sociology felkérésére szervezi meg. Nevezett társaság 12 tagja fog egy később meghatározandó Szeged-környéki faluban tartózkodni, és tartózkodásuk alatt a falu életét az angol társadalomtudomány módszereivel feldolgozni. Meg vagyunk győződve, hogy az angol descriptív szociológia módszerének összekapcsolása azokkal a módszerekkel, amelyeket a mi kollégiumunk elsősorban a német népkutatás alapján alakított ki, gyümölcsözőnek bizonyul és értékes eredményekhez fog vezetni.

Kollégiumunk tagjai művészek, írok, etnológusok, szociográfusok, akik egyetemi éveik alatt a középkori septem artes liberales (hét szabad művészet) ideálját követik, és akik a Fiatalok Művészeti Kollégiumába szerveződtek.

Különböző szakirányú tanulmányaik mindig a magyar szellemi élet egységes ábrázolását szolgálták. E munkák eredményeit, melyek mar ma is a magyar szellemi élet elismert részét képezik, a Népkutató Kollégium keretében dolgozzuk fel. A Professzor Úr egyik munkatársunk közvetítése révén, ki jelenleg a Humboldt-alapítvány ösztöndíjával Németországban tartózkodik, bizonyára közvetlen ismeretekkel rendelkezik arról a hatásról, amelyet a német népkutatás és kiváltképp elsősorban a Professzor Úr tevékenysége törekvéseinkre gyakorolt.

Már eleve biztosíthatom a Professzor Urat, hogy nemcsak a mi Népkutató Kollégiumunk és az értelmiségi ifjúság, hanem Szeged város egész művelt rétege is rendkívüli mértékben értékeli azt a megtiszteltetést, amit a magyar tudomány számára a körünkben való időzése jelent.

Várva beleegyező válaszát, maradok kiváló tisztelettel:

(Gáspár Zoltán) titkár^[21]

Érdekes, hogy a falutanulmányozás és a konferencia tervezett színhelye ekkor még Szeged, ill. környéke volt. Ide akart eljönni Thurnwald is. Gáspár levelére legalábbis gyorsan, szinte azonnal válaszolt; június 14-én kelt sorai tanúsítják, komolyan vette a meghívást, sőt feleségét (egyben munkatársát is) magával akarta hozni.

Drakestr. 50 1937. június 14.
Lichterfelde
Berlin

Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma
Egyetemi Bölcsészeti Kar III. 22.
Dr. Gáspár Zoltán úrnak

Hálás köszönet a június 7-én kelt 1eveléért és a „Szegedi Népkutató Kollégiumtól” kapott meghívásért, melyről Dr. Tomori kisasszonytól már hallottam.

Nagyon örülök, hogy a gyakor1ati kutatómunkában és a rákövetkező kongresszuson részt vehetek. A résztvevők sokoldalúsága és szakmai specializálódása számomra különösen érdekesnek és reményteljesnek tűnik. Munkairányultságuk egy általam régóta követett ideált valósít meg, és biztos vagyok, hogy az együttműködés eredménye minden résztvevő számára gyümölcsöző lesz.

Megfelelne-e Önöknek, ha feleségem az ülésszakon és a tervbe vett munkálatokban részt venne. Ez nagyon érdekelné őt. Ő a munkatársnőm, aki utolsó afrikai és dél-tengeri kutatóútjaink során speciálisan a nő- és családkérdéssel foglalkozott. Publikációi mellékelve vannak.

Szabadna érdeklődnöm végezetül, hogy az ülésszak keretén belül hogyan oldják meg az elhelyezést és ellátást, illetve az ebből származó költségeket.

Hálás lennék a rendezvény időpontjainak közléséért is.
Legszívélyesebb üdvözlettel:

Richard C. Thurnwald^[22]

Thurnwald levelét Gáspár hamarosan, még júniusban nyugtázta; természetesen nem volt kifogása Hilde Thurnwald részvétele ellen, sőt „nagy örömmel értesült” részvételi szándékáról. A „pontos időpontokról és a tervezett talalkozó egyéb részleteiről” azonban semmi közelebbit nem tudott írni, mivel - mint írta - „a szervezőmunkát Dr. Tomori Viola irányítja, aki csak július elején tér vissza Szegedre. Angol vendégeinkkel ő van közvetlen kapcsolatban. Ezen okok miatt a szállásról és ellátásról csak később tudok felvilágosítást adni, mert Tomori kisasszony kifejezett óhaja, hogy a Professzor Úr és a Professzorné látogatásával kapcsolatos tudnivalókba (ügyekbe) ideiglenesen se vonjunk be harmadik személyt; ( ••• ). Ami a lakást illeti, annyit már közölhetek, hogy az egyetem és a város vendégei tartós használatra szállást találhatnak az egész, modern egyetemi internátus vendégszobáiban. Természetesen efelől minél korábban, még időben fogok Önnek részletesebben beszámolni.”^[23]

A szervezőmunka ekkor már, mint Gáspár leveléből is kitetszik, Tomori Viola kezében volt. Ő tartotta a kapcsolatot Thurnwalddal is, az angolokkal is - Gáspárnak, a titkárnak csak a protokoll jutott. Figyelemreméltó azonban, hogy Gáspár mindkét leveléből még egy szegedi konferencia terve bontakozik ki - 1937 júniusában tehát az angolokat még Szegedre akarták elhozni, s csak később változott meg a színhely. A változás okát s időpontját nem tudjuk.

Sajnos, Tomori Viola ez ügyben folytatott levelezése megsemmisült (vagy lappang), előkészítő tárgyalásainak részletes menetrendjét így nem ismerjük. Július 18-án (hazatérte után kb. két héttel) azonban hosszú levelet írt az akkor Rómában dolgozó Budaynak, s ebből több fontos mozzanata az előkészületeknek kiderül. Megtudjuk leveléből, hogy ekkorra presztízse jelentékenyen megnövekedett Thurnwaldéknál, Hilde Thurnwaldtól megkapta annak új könyvét, tanulmányokat, kritikákat „rendeltek tőle,” sőt decemberig egy 300 oldalas „német könyvvel” is el kell készülnie. Stb. Úgy látta, hogy - Thurnwaldék miatt is - tudományos pályáján „most sokmindent veszthet és sokmindent nyerhet.”^[24]

Ekkor már bizonyos, hogy a falutanulmányozás színhelye - talán az angolok kérésére, vagy egyéb, egyelőre tisztázhatatlan okok miatt - nem Szeged lesz. "Az első és leglényegesebb konkrétum" mégis az, írja, hogy „az angolok jönnek, csatlakozik hozzájuk még két más professzor (egyik Karl Mannheim!!!), továbbá részemről (mármint Tomori részéről - L. A.) Thurnwald, feleségestől.” Ekkorra nagyjából tisztázódott a falutanulmányozás tervezett időpontja is. „György, ha valaha segíteni akartál nekem ( ••• ) - írja -, akkor most nem hagysz cserben és szeptember 6-tól kb. 25-ig állandóan velünk leszel. Tudom, hogy ez milyen nagy kérés, de nagyon kérlek, ha lehet, még áldozatok árán is tedd meg. ( ••• ) Főként Hilde Thurnwald mellett várnak lovagi szolgálatok, mert rajta keresztül vezet az út sokfelé. És különben ő maga is az utolsó könyvéből (melyből a legelső példányt én kaptam) csaknem Thurnwald mellé emelkedett. A nyelvtudás nem számít tenálad, egészen más nyelven kell velük beszélj. És különben is Mannheim magyar és ő sem kutya. És a társaság ilyen összetételben (angol plusz német kutatók együtt - L. A.) bal és jobboldal felé is sokmindent jóvá fog tenni, szóval kifelé sem érdektelen az ügy. És különben is imádkozz értem, vagy valami ennek megfelelőt cselekedj, mert én a jövő héten fogom még a nevét is megtudni annak a falunak, ahova az angolokat viszem, holott ők már azt is megírtak, hogy hány órakor, melyik vonattal érkeznek."^[24]

Tomori arról is beszámolt Budaynak, hogy fölmerült Thurnwaldék Kalocsára és Szegedre való meghívásának terve is. Kalocsára Tomori ösztöndíjas társa, Eckert Irma hívta meg, Szegedre pedig ő. „Thurnwaldékat Szegeden Hildi (= Várkonyi Hildebrand professzor - L. A.) útján az egyetem vendégeiül tekintetem - írta - és Thurnwalddal előadást tartatok az egyetemen.”^[24]

Ugyanebből a július 18-i levélből derül ki az is, hogy Tomori Viola az angolok útját két részben tervezte előkészíteni. Előbb egy helyszíni előkészítő (helyszínmegválasztó) utat, majd egy pesti - nyilván adminisztratív kérdéseket tisztázó - „szervező utat” akart lebonyolítani.

„Helyszíni szemléjére”, amennyire különböző utalásokból kikövetkeztethető, a július 19-ével kezdődő héten, talán 22 és 25 között került sor. Ekkor talált rá Dudarra; ekkor dőlt el, hogy a falutanulmányozásra Dudaron kerül sor. Július 28-án, már Szegedről kelt, Budayhoz írott újabb levelében erről így számolt be:

„Igen kimerülten a németországi és az itthoni élményektől, tömve problémákkal és egyetlen szó megkönnyebbülés nélkül indultam neki, hogy egy előttem teljesen ismeretlen vidéken a képviselőtől a falu elöljáróságán keresztül megnyerjek egy falut, egyelőre még azt sem tudtam melyiket. És a Bakony igen nagy, sok sváb és tót falu van benne és a magyar falvak közül sok fürdőhellyé alakult át. Azt sem tudtam, hogy kapok-e megfelelő falut egyáltalán. Senkit sem ismertem, Hildivel (Varkonyi Hildebranddal - L. A.) írattam magamnak egy igazoló levelet, ez volt minden segítségem. És hétfő reggelig el kellett mindent intéznem, mert az angolok július 29-éig meg kellett kapják a falu részletes leírását, tájékoztatót az elhelyezésükről, stb., mert 29-én Finnországba indulnak. ( ••• ) most nem írhatom le a részleteket, hogyan bukkantam rá Dudarra, a képviselőre, aki minden mást ajánlott, mint Dudart s akinek be kellett bizonyítanom, hogy jószándékkal jöttem hozzá s ugyanezt a falu jegyzőjének, papjának, tanítójának, stb., meg kellett magyaráznom, hogy mért pont Dudar, s ez igazán nehéz volt, a magam szamárara is és végül egy meglehetősen önérzetes és valóban némi keleti vonásokat eláruló ellenzéki protestáns falu lakóit, akik egy eldugott völgykatlanban laknak, állomás nélkül ( ••• ) rá kellett bírnom, hogy 20 vadidegen számára adjanak ki szobát, akik közül a legtöbbel még beszélni sem tudnak. Persze senki sem akarta először. A képviselőtől a parasztokig mindenki lebeszélt és végül mégis sikerült, több lakás került, mint kell és a parasztok, akikhez az út nem a legkönnyebben vezet az elöljáróságon keresztül (de most nem volt más választásom), alig akartak elengedni, búcsúdélutánt rendeztek nekem és olyan köszöntőket mondtak, hogy majdnem elbőgtem magam. Egész éjjel utaztam visszafelé (valószínűleg a július 25-ről 26-ra virradó éjjel - L.A.) és alig néhány órai alvás után nekiálltam angol faluleírást és kísérőlevelet írni. És három perccel a vonatindulás előtt sikerült légiposta-expressz elküldeni ezt a levelet. És utána tegnap (júl. 27-én - L.A.) Thurnwaldnak és feleségének (külön nyaralnak) és Bellmannak (vsz szintén eljön néhány napra) németül leírni ugyanezt.^[25]

„A falu - folytatja Tomori - tipikus képe a magyar parasztproblémának, sőt a magyar problémának is. És tipikus képviselője az én minden problémámnak is. Magyar falu, olyan, ahogy én ismerem és képzelem és szeretem és egy csomó külföldi tudóssal fogunk odamenni, akiknek a véleménye az egyedül mérvadó és vigasztaló számomra ebben a rettenetes kis országban.” Dudar megválasztásában tehát nála személyes és kutatástechnikai, tehát egyáltalán nem személyes okok kapcsolódtak össze.

Ekkor, július 28-án egyébként Tomori Viola fejében már szinte teljesen kész volt a dudari falutanulmányozás programja. Budaynak, akitől véleményt, megerősítést és némi gyakorlati segítséget is kért, ezt részletesen meg is írta:

„Az angolok (szeptember) 6-án du. 2 órakor érkeznek Pestre. Aznap du. a Műv. Koll. teát kéne adjon nekik, valami szép helyen, estére pedig valami más egyesülettel vagy gazdag emberre kéne hívatni őket vacsorára. Esetleg az Egyetemet Végzett Nőkkel. Ez nem konkurrens cég. Hivatalos emberek nem igen jönnek szóba, azt hiszem a te véleményed szerint is. Viszont a tea és a vacsora fontos, dialektikai okokból is. A teán kapnának személyenként egy-egy mappát tőlünk ajándékba, amelyikbe a Dudaron tartandó előadásokat (minden előadást minden hallgató megkap) rakhatnánk, úgy, hogy mire hazamennek egy egész okos kis könyvük lenne tőlünk. Ennél szebb ajándékot nem adhatnánk. A mappát Knernél kéne nyomatni, mondjuk 25 példányban, hogy nekünk is maradjon egy-egy. Azt hiszem érdemes lesz. A mappát (ívpapír nagyságban) légy szíves tervezd meg. Én úgy gondoltam, hogy valami kevés felírás jönne a tetejére egy szignettel vagy metszettel. Belül az első fedőlapon az az angol ex libris lenne, amelyiket az Erdélyi Férfiaknak csináltál. Így legalább név szerint tudnánk dedikálni a mappákat. A hátsó borító lapon a falu térképének fényképpel sokszorosított másolata volna és esetleg a falunak egy távlati szép nagy fényképe. A mappában pedig, esetleg bekötve, de azt hiszem jobb volna szabadon a Pieta egy-egy levonata. Ez a metszet a legtökéletesebben kifejezi azt, amit ők tanulmányozni akarnak és azt, ami mi nekik mutatni akarunk. Hacsak technikailag nem tartod a magad számára túlságosan túlhaladottnak. Ebben az esetben valamelyik másik metszetedet légy szíves kiválasztani. Én nagyon szeretném, ha mégiscsak a Pieta maradna. Azt hiszem, ez épen az ő számára termett alkalom. A falu térképére vonatkozólag: én a jegyzői irodában, mely végül is ezekben. a napokban csak nekem dolgozott, összeállítottam régi kataszteri térképek alapján a falu térképét. Ezen a térképen az iskola, a templom, a községháza, és mindazok a házak külön meg vannak jelölve, amelyekbe angolokat helyeznénk. Úgy hogy a valóban elég tekervényes faluban tájékozódást nyújtana. A házakat sorba számoztam és alatta egy lista lesz a lakásadó parasztok és a lakó idegenek nevével. (...) Mindenesetre a térkép szinte sír azután, hogy olyan térképet csináljanak belőle, mint amilyet te szoktál és amilyet én annyira szeretek. György, gyönyörű anyag ez a térkép. Ha tudsz időt szakítani és nem sajnálod a fáradtságot, nagyon kérlek, csináld meg. Így a mappa művészi egysége sem bomlana meg egy sachlich, fényképezett térképpel. De akkor nagyon kérlek, hamar csináld meg, mert a térképet is csak rövid időre tudom elküldeni mert aszerint kell beosszam az embereket. Most várom a végleges listát az angoloktól. Ha megcsináltad a térképet, ahogy megkapom a választ, azonnal elküldöm.”^[25]

A külsőségek, az oly sokat jelentő apró részletek e gondos kidolgozása jól mutatja Tomori Viola alaposságát, körültekintő pontosságát. S bár a dolog természete szerint, hisz Budayhoz írta levelét, azokat a mozzanatokat hangsúlyozza bennük, ami Budayra vonatkozott, vagy őt is közvetlenül érintette, föltételezhetjük, hogy az egyéb részleteket is így tervezte meg, illetve készítette elő. Amit a dudari konkrét programról írt Budaynak, ezt támasztja alá:

"Szept. 7-én reggel mennénk az angolokkal és Thurnwaldékka1 tovább Dudarra, Győr felé, a Zuha völgyén keresztül - írta tovább levelében -. Gyönyörű út és a Zuha völgyében sínautón mennénk. Az egész út Pesttől Dudarig 15 P. volna, a Zirc-dudari kocsi vagy autóutat is beleszámítva. Ezt is még ki kell járjam, u.i. társasutazási kedvezményt és nyaraló kedvezményt kérek. A Bakonyban ez lehetséges. A faluban az idegenek kizárólag parasztházakban lesznek elszállásolva és ha szükséges mi vesszük igénybe a vendéglő és a falusi intelligencia szobáit. Ennek több oka van, nem részletezem, úgyis rájössz. Reggelit mindenki annál a családnál kap, ahol lakik (tej, vajas kenyér, két tojás) s fizet a lakásért és reggeliért 25 P-t a két hétre. Ebédet és vacsorát két csoportra osztva kapnak a falu két keresztény vendéglőjében, naponta két pengőért. Tehát a faluban összesen 53 P-t fizetnek teljes ellátás fejében. Ezt hosszas tárgyalások után ál1apítottuk meg a parasztokkal együtt, akiket egyenként felkerestem és azután a községházára is összehívattam. A szobák nagy része földes, de akkorra bizonyosan tiszta lesz, a szobák sarkában ügyes sarkos lócák vannak, köztük asztal, az asztal és ágyak háziszőttes lepedőkkel lesznek letakarva. A legtöbb szobában igen szép szemes kályha van. (Ez a babos dunántúli változata, fazekaskorongon készült tányérformájú zöld kerámia szemekkel kirakott kemence.) Jelenleg a falu jegyzőjén keresztül tárgyalok a városlődi kerámiásokkal (az ott van a közelben), hogy ingyen reklám fejében adjanak minden angolnak egy hasas parasztbögrét s abban állandóan virág állna az asztalukon s végül magukkal vihetnék. Az előadásokat a pap egyik igen nagy szobájában lehetne megtartani. Kb. 8-9 előadásról volna szó, de azokon a napokon is, amikor előadás nem volna, du. 5-kor összejönnénk teára s az előadások is tea keretében lennének: A tea fontos, de nem mertem a vendéglősökre bízni, mert az angolok valószínűleg nem ismernének rá, hogy ez tea. Így hát erről nem is írtam nekik és meglepetésként fog szolgálni, hogy megkapják a maguk teáját. A teán tehát mindig a mi vendégeink s erre be kell szerezni nagy mennyiségű teát és kekszet. A teát a papné, tanítóné, stb. meg mi, leányok fogjuk elkészíteni. ( ••• ) Az előadások tehát kedélyes légkörben folynának le és a következőek lennének: (persze csak kb., attól függ, kik tudnak angolul és kik lesznek most itthon) Telepítés: Kerék Mihály, a paraszttársadalom szociális képe: Reitzer Béla, tárgyi néprajz: Gunda (Béla) vagy valaki más, szellemi néprajz: (Ortutay) Gyula, település: Erdei Feri (még nem szóltam neki), földosztási mozgalmak vagy valami hasonló: Gaspár Zoli, népzene: Lajta, esetleg.

Te meg én pedig az elején és a végén kéne beszéljünk, mégpedig te a legelején a mi mozgalmunk kialakulásáról és a parasztproblematikáról általában. Ezt az egy előadást kérték egyedül az angolok, fontos tehát, hogy erre komoly választ kapjanak. És különben is te vagy a vendéglátó gazda. Az enyém azt hiszem a végére hagyom, több okból, melyeket szintén kitalálhatsz és néplélektani előadást fogok tartani. Az előadásokat előre meg kell mindannyian írjuk, hogy angolul jól beszélő emberekkel átnézessük vagy lefordíthassuk és annyi példányban legépeljük, ahány résztvevő lesz. Az előadások nem szabad félóránál hosszabbak legyenek.

Mivel Dudar környéke igen szép, közben kirándulásokat teszünk s ezekre az alkalmakra a tápéiakkal csináltatok kicsi szatyrokat, a népi háziipar további illusztrálására. Egyszer a mészégetést is megnézzük az erdőben. ( ••• ) Holicserrel (ez a képviselő és a szomszéd faluban lakik ( ••• ) is meghívatom őket egy napra, hogy nagybirtokot is lássanak. Nádasdyval is meghívassam vajjon őket?, mit gondolsz. Holicser birtoka t.i. csak kétezer hold.”^[25]

Budaytól, a kollégium pénzügyeinek legfőbb kezelőjétől Tomori ekkor pénzt is kért. Mindez az előkészület ugyanis szinte pénztelenül ment végbe. Jellemző anyagi viszonyaikra (s működési kereteikre!), hogy a szervezés kiadásaira, stb. Tomori Viola csupán azzal az összeggel akart rendelkezni (nem lévén több), ami a könyveikre „befolyt az Egyetemi Nyomdánál". "Jelenleg 5 P körül áll portóköltség rendelkezésre a Koll. pénztárában (Gáspár) Zoltánnál, ezt én - írta Tomori -, ha így megy hamarosan ellevelezem és akkor nem marad semmi. Tehát ha úgy látod jónak, utald ki címemre a koll. ezen bevételét, hogy legyen valami rendelkezési alap.”^[25]

Tomori Viola e beszámolóval kombinált programtervezetére Buday szinte azonnal válaszolt; levelét és intencióit Tomori augusztus 3-án már nyugtázta is. Sajnos, Buday e levelét nem ismerjük, de - Tomori válaszából kikövetkeztethetően - elfogadta a terveket, tanácsokat adott s megígérte, hogy a konferencia idejére hazatér, a mappát megcsinálja, stb. „Nagyon boldog vagyok - válaszolta levelére Tomori -, hogy tetszik az egész ügy,” „leveled idejében megérkezett és most annak értelmében intézkedem.”^[26]

Augusztus 2-án - tervei szerint 4-5 napra - Pestre utazott. Pontos menetrendjét, ügyintéző munkájának eseménytörténetét nem ismerjük. Annyi biztos, harmadikán már innen nyugtázta Buday „elnöki jóváhagyását,” s még aznap Ortutayval is találkozott. Aznapi, Budayhoz írott levelében erről Ortutay maga számolt be: „Violával ma találkoztam, igen rendesen csinál mindent. Ma este lesz egy megbeszélés is az egész társasággal.”^[27] Ez valószínűleg azt jelenti, hogy Tomori Viola ekkor találkozott a Művészeti Kollégium Pesten élő tagjaival, Radnótival, Tolnaival, Reitzerrel is. Nyilván tájékoztatta is őket az addigi fejleményekről, ill. a tervekről. Fő programja azonban semmiképpen nem ez volt; ekkor, ezekben a napokban még tolmácsokat kellett toboroznia, kekszet-dzsemet kellett „fölhajtania” s főleg: legalizálnia kellett vállalkozásukat. Tudjuk is, ezekben a napokban jelentette be tervezett konferenciájukat a Belügyminisztériumban. Augusztus 5-én expressz levelezőlapon irt Gáspárnak, kérve, hogy Gáspár azonnal küldjön neki 6-7 db „kollégiumi levélpapírt,” hogy a minisztériumi „bejelentést személyesen intézhesse el,” s elég „pénzt is kérhessen.” „Mindkettő meglesz!!!" - írta ekkor, de jelezte, kérvényüket legkésőbb "szombat", azaz 1-én délelőttig be kell adja.^[28]

Akciója sikerrel járt; bejelentését tudomásul vették; a dudari konferenciát nemcsak engedélyezték, de 500 pengővel támogatták is. (A pénzt akkor mindjárt még nem kapta meg.) Az engedély megszerzése, a falutanulmányozás legalizálása mégse lehetett könnyű, mert - mint különböző utalásokból kihámozható - Tomori Violának ekkor valamiféle "hivatalos beavatkozást" is el kellett hárítania.^[29]34 Sajnos, e beavatkozási kísérletről közelebbit nem tudunk; nem tudjuk, ki vagy milyen szervezet akarta megfúrni a dudari vállalkozást.

Ezekben a napokban (2. és 7-8. közt valamikor) Tomori Viola Hatvany Bertalannal, Vágó Mártával és, valószínűleg az ő társaságukban Mannheim Károllyal is találkozott. Tudjuk, Mannheimnek ekkor tetszett a terv, dicsérte a szegedi fiatalokat. "Pesten - írta erről később Tomori Viola - találkoztam Mannheimmel is, aki egészen meghatódott, hogy 'így küzd a magyar fiatalság'.”^[29] Lehet, hogy a neves szociológussal ekkor más Szegedi Fiatalok is találkoztak. Lehetséges, hogy Mannheim pl. ekkor adta Reitzer Bélának két tanulmányát (Das problem der generation, Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése), s lehet, hogy Ortutayval való - Ortutay által később emlegetett - találkozására is ekkor került sor.^[30]

Augusztus 9-én Tomori Viola mindenesetre már ismét Szegeden volt. Ekkor, nagyon röviden, beszámolt Budaynak pesti útjáról, s ismét kérte, csinálja meg a megígért mappát. A szükséges „vázlatot és távlati képet,” amelyet dudari útja alkalmával maga készített, ekkor küldve el Budaynak. „Téged több kéréssel nem foglak nyúzni - írta - csak azt írd meg, hogy a mappát megtervezted-e vagy bízzuk Knerre, továbbá, hogy milyen metszetekre gondolsz, az általam említettek jók-e és hol kapom meg a ducokat. Ha ezt sürgősen megírod (mert addig nem tárgyalhatok Knerékkel) és elküldöd a térképet, akkor nem zaklatlak több kéréssel, hanem buzgón csinálom tovább magam s azt hiszem, mire hazajössz, nagyon fogsz örülni a szép programnak. Semmivel sem siettetlek, csak azt kérem, hogy legalább szeptember 5-én este légy Pesten, hogy mindenről referálhassak, és szeptember 6-án két órától, két, sőt Thurnwaldék további néhány napos maradását beleszámítva három hétig, szeptember 25-éig állandóan velünk légy. Amikor jössz, az előadásod készen angolul, 20 példányban sokszorosítva vagy legépelve hozd magaddal.”^[29]

Az egész szervezéshez képest a mappák dolga kétségkívül kis ügy volt, a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt, érdekes mód, mégis ez okozott némi ijedelmet a szépen alakult szervezésben. A határidő ugyanis, amit Buday kapott, igen rövid volt, Róma pedig igen távol Szegedtől, s ráadásul Buday akkor más munkákon dolgozott. Római egy éve számos fontos műve megszületését, jelentős nemzetközi sikereket eredményezett neki^[31] -így belemerülvén munkájába, a mappákkal „elúszott.” Augusztus 20-án még nem készítette el a rajzokat, ezért a kétségbeesett Tomori Viola táviratot küldött neki: „rajzaidig mappát nem rendelhet szegény Violád.”^[32] Buday azonban, ha a rajzokkal nem is készült el akkorra, nem feledkezett meg Dudarról, éppen ezekben a napokban kérhette meg Ortutay Gyulát, hogy segítse az előkészületeket. Augusztus 22-én ugyanis Ortutay megírta neki, hogy „Természetes, hogy a dudari dologban mindent megteszek én is, de bizony nem hiszem, hogy leutazhatom (...). A tanulmányt (=előadást - L.A.) mindenesetre megírom s ha lehet pár napra le is utazom, most többet nem tehetek, viszont minden egyebet ennél buzgóbban s tán sikerül is már egynémely dologban Violka segítségére lennem.”^[33] Itt valószínűleg arra utalt (kár, hogy nem részletezte), hogy Bartók Béla, akivel ekkor szoros munkatársi kapcsolatban állott, az ő közbenjárására adta oda Tomoriéknak a magyar népzenéről írott (később Dudaron fölolvasott) előadását.^[34]

Augusztus 23-án Gáspár Zoltán is megsürgette Budaynál a rajzokat. „Viola kétségbe van esve a rajzok miatt, melyeknek elindítását hétfőre (23-ra) jelezted, tehát számításunk szerint szerdán (25-én) fogod őket útnak indítani - írta Gáspár -. (...) Tény azonban, hogy most szombaton (28-án) (legkésőbb!) Pestre kell mennie, kiverekednie a vendégeknek járó tea, keksz, dzsem, kerámiák (megajánlását), emléktárgyakat, stb., amiket kedvezményes vagy ingyenes juttatásként akar megszerezni, tehát képzelheted, mennyi utánajárás árán, továbbá biztatni az előadókat, noszogatni a tolmácsokat, tusázni a minisztériummal és egyebekkel és így tovább. Közvetlen közelről látom, hogy mit vett magára és mennyi erőfeszítésébe kerül ez a dolog. Pestről már nem is jön vissza, mert Thurnwaldné már jóelőre megjön, valószínűleg Th. maga is a hölggyel együtt. A rajzokat így már nem is tudjuk Knernél csináltatni, marad a VNy (=Városi Nyomda), ha még idején kapod ezt a lapot, nekem címezd őket, amúgy is nekem kell átvenni.”^[35]

Augusztus 27-én Gáspár újabb levelet írt Budaynak: „Mondhatom egy perc nyugtunk sincs a kollégium hallgatólagos búcsúja, a dudari angol-középeurópai-magyar szociográfiai munka miatt. A gépezet most már nagyjában kész, Viola holnap reggel megy fel Pestre. Csak éppen néhány igen-igen lényeges alkatrész hiányzik, melyeknek Te vagy a műszerésze, valamint a fűtőanyag, ezúttal az utóbbi miatt zaklatunk.

György, légy szíves azt a kétszázötven pengőt, amiben Violával megállapodtatok, most már kiutalni hozzám. A dolog ugyanis úgy áll, hogy Viola éppen csak Pestig tud elevickélni, magam meg el sem tudok moccanni enélkül. Én szeptember 5-én megyek fel, amikor is Viola lázas nyugtalansággal fog várni (...). Nekem kell ugyanis utána vinni a térképeket, mappákat, tudom is én még mit s a PÉNZT. Előbbiek utolsó pillanatra készülnek majd el a VNy-ban, ha igaz, s ha elküldöd a hozzájuk való rajzokat. Szerencse, hogy itt van pár napja (Árvay) Erzsike^[36] is, éppen tegnap találkoztunk vele, ezeket a dolgokat ő intézi csütörtökig (szept. 2-ig -L.A.); ameddig Szegeden marad.”^[37]

Gáspár e levelének írásakor már útban volt Szegedre és Pestre Budaynak Gáspárhoz és Tomorihoz írott expressz levele. Gáspár ezt 29-én, Tomori augusztus legvégén, vagy szeptember legelején, már Pesten nyugtázta is. Nem tudjuk, hogy már ugyanezzel a levéllel vagy csak egy-két nap múlva-e, de Buday valamikor e napokban megküldte régen várt „rajzokat” is - azokat a metszeteket (köztük a híressé lett, Dudar térképét földolgozó címlapmetszetet is), amelyeket az elkészült mappákról ismerünk. A metszetek legkésőbb aug. 29-én Tomori Viola kezében voltak. A Városi Nyomda tehát nyomhatta a mappákat. A pénzt ezt követően, valószínűleg már Budapestre küldte el.^[38]

Augusztus 28-tól, a terveknek megfelelően, Tomori Viola már Budapesten tartózkodott. A mappát és tartalmát, a sokszorosított előadásszövegeket így nem ő, hanem Árvay Erzsébet és Gáspár Zoltán csináltathatta meg. Pesten Tomori Viola ezekben a napokban kapta meg a Belügyminisztérium ígérte 500 Pengőt is - az utolsó pillanatban tehát anyagi helyzetük is rendeződött. Még elintézni valói is voltak, szeptember elején még „sok más posta, folytonos telefon, üzenetek” miatt panaszkodott.^[39] Fogadnia kellett a Thurnwald-házaspárt is, akik bizonyos mértékig személyes vendégei is voltak.

Fölutazásáig, tehát augusztus végéig, úgy volt, a konferenciára Buday is hazajön, s bár Pesten „meg sem áll”, a dudari programot ő irányítja. Személyes dolgai - chichagói kiállítása sikere, londoni ösztöndíjas munkájának előkészítése, stb. - miatt azonban végül mégis úgy határozott, Rómában marad. Szeptember 1-én, a dudari konferencia majdani résztvevőihez címzett üdvözlőlevelében már kimentette magát; ekkor már tudta, hogy nem jön haza.^[40] Maga és előadása helyett azonban megírta megküldötte Tomori Violának „előadást pótló” levelét, amelyben szubjektív hangon, Tomori kérésének megfelelően, beszámolt a szegedi fiatalok törekvéseiről s falukutató útjaikról. A „parasztprobléma” e vázlatával „megütötte” a konferencia alaphangját s a tudományos kutatás kérdéseit a szociális problémák irányába terelte.

A falutanulmányozás előzetes sajtóhírverése

A „szegedi fiatalok” s barátaik kicsiny dudari delegációja szeptember 5. körül gyűlhetett össze Budapesten - Gáspár Zoltán legalábbis akkor utazott föl. Ekkor történhettek meg az utolsó intézkedések; ekkor lehettek azok a „derekas huzavonák és a hivatalnak nem egy rendbeli packázásai” is, amelyekre később - sajnos nagyon szűkszavúan - Gáspár utalt egy Budaynak írott levelében,^[41][42] De ekkor kezdődött meg az előzetes sajtóhírverés is, ekkor kezdtek írni a lapok a dudari falutanulmányozásról.

Szeptember 5-én a Budapesti Hírlapban megjelent Tomori Viola beharangozó cikke (Dudar, egy kicsi dunántúli falu), amely Dudar ismertetése kapcsán tervezett útjukról, munkájukról is hírt adott. Ugyanakkor több más lap is szólt a tervről; a Magyarország Világhírű tudósok tanulmányoznak egy kis dunántúli falut, a Pesti Napló Világhírű tudósok egy kis dunántúli magyar faluban, a Magyarság pedig Angol tudósok tanulmányozzák a magyar falut címmel írt a tervezett tanulmányútról. Érdekes tény, hogy a konferenciáról a szegedi lapok egyöntetűen hallgattak, a dudari falutanulmányozásról egy szót sem írtak le.

Szeptember 7-én, a konferencia első napján, Eckert Irma írt cikket a tanulmányútról (Angol tudósok tanulmányútja egy magyar faluban. Két hetet töltenek Dudar községben. Pesti Hírlap, 1937. szept. 7. 3.), 8-án pedig a Budapesti Hírlap és a Magyarország arról is beszámolt, hogy a „falukutató tudósok” időközben megérkeztek Dudarra.

A cikkek, hírek mögött, láthatóan, Tomori Viola információi állottak, ám - érdekes mód - mégis a néhány nappal korábbi állapotot tükrözték vissza. E közlemények még csak a várható fejleményekről szóltak, s bizonyságuk szerint még a legutolsó pillanatban - szeptember elején - sem dőlt el véglegesen, kik vesznek részt a falutanulmányozásban. Több lap még tervezett előadóként emlegette Bartók Bélát is, tudtak Mannheim Károly esetleges részvételéről, stb. Ez a tény, ha bekalkuláljuk, hogy „konzervhírekről” volt szó, Tomori már napokkal előbb leadhatta őket, annyit mindenképpen bizonyít: augusztus végén, szeptember elején Bartók Béla szereplése, illetve Mannheim Károly részvétele komoly realitásnak látszott.

A Dudarral foglalkozó közlemények egyébként egyöntetűen várakozással néztek a „falutanulmányozás” elé, s valamennyi lap jelentős eseményként kommentálta a tervet.

A konferencia résztvevői

Az angol és német falukutatók - a már korábban megérkezett Thurnwald-házaspár kivételével - szeptember 7-én reggel érkeztek meg Budapestre. „Kedden reggel tíz órakor a nyugati pályaudvarra megérkeztek az angol és német tudósok - számolt be erről a Budapesti Hírlap -. Valamennyiük ruháján kerek bronzplakett fénylett a következő felírással: Meeting in Dudar - Hungary 1937.”^[43] A delegáció, Tomori Violáékkal együtt, késő délután érhette el Dudart.

Hogy a tíznapos falukutatásban pontosan kik vettek részt, nem tudjuk. Az előzetes tervek és beszámolók, ill. az egyes beszámolók közt külön is ellentmondások vannak, s némely résztvevőket név szerint egyetlen forrásunk sem említ.

Annyi mégis biztos: a tervezett 12 angol kutató helyett csak hat vagy hét érkezett meg Dudarra,^[44] a többi lemondta az utat. A kis csoportot Alexander Farquharson, az Institut of Sociology főtitkára vezette. Ő 1937-ben már idős, ahogy a lapok írták, „hófehérhajú öregúr” volt, több karitatív egyesület elnöke. A lapok neves, több fontos könyvet publikáló tudósként emlegették (konkrétan csak An Introduction to Regional c. könyvéről tudok), de amennyire meg lehetett állapítani, inkább menedzser, tudományszervező volt, s csak másodsorban tudós. A nagy társadalomtudományi összefoglaló művek , lexikonok ma már nem jegyzik, nevét nem emlegetik.^[45] Vele jött felesége, Dorothea Farquharson is, aki az intézet által szervezett falukutató utak szervezője volt.^[46] ő tárgyalt annak idején a szegedi fiatalokkal is. Rajtuk kivül az angol delegációnak még két nőtagja s két vagy három férfitagja volt;^[47] nevüket nem ismerjük, azonosítani nem sikerült őket. Különösebben neves társadalomtudósok - legalábbis ekkor még - nem lehettek; a lapok ezt szétkürtölték volna. „Az angolok közül csak hatan jöttek -írta róluk szeptember 10-én már Dudaron Gáspár Zoltán -, őket nem tudom oly közelről tekinteni, mint még a németeket is, és nemcsak nyelvi okokból, bár ez maga is teljesen kielégítő indok lehetne, hanem az egész távolság miatt, ami azt hiszem még az angolul tudó s ottani viszonyokkal ismerős embert is elválaszt tőlük. Így kívülről annyit látni belőlük, hogy kedves és józan emberek, valószínűleg sem tudományos, sem egyéb tekintetben nem túlságosan magas rendűek, mégis lehetetlen őket valami európai szabású társadalomrajzi fogalommal megjelölni: láthatatlanul ott lebeg körülöttük a brittság titokzatos és hatalmas pneumája.”^[48] Ami - fogalmibb nyelven - valószínűleg azt jelenti, hogy jellegzetes mentalitás hordozói voltak.

Hogy Mannheim Károly, aki szintén az angolokkal jött volna, ott volt-e Dudaron, biztosan nem tudjuk. A Budapesti Hírlap szeptember 8-i száma szerint ő is megérkezett, a többi beszámoló azonban nem emlegeti; nem szólt róla Tomori Viola beszámolója sem. Az látszik valószínűnek, hogy valami miatt az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, s Dudarra már nem utazott le. Amennyiben mégis ott volt, nagy valószínűséggel állítható, hogy a „terepmunkában” nem vett részt.

A német delegáció kisebb volt, s pontosabban is rekonstruálható. Köztük - s a konferencia valamennyi résztvevője közt - kétségkívül Richard C. Thurnwald professzor volt a legnevesebb, s tudományos szempontból is e legjelentősebb.^[49] 1937-ben már 68. évében járt; valójában nem is német, hanem osztrák volt. Bécsben, az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgárának született (1869-ben), egyetemi tanulmányait is ott végezte (jogot, nemzetgazdaságtant és keleti nyelveket tanult), s első je1entősebb írása is a monarchiához kötődött. Boszniáról szólt: Wirtschaftliche und soziale Skizzen aus Bosnien. Neue R. Wien, 9(1897). Kutatási területe pályája érett korszakában az etnológia, a szociológia és szociálpszichológia határterületén mozgott; egy későbbi terminológiáva1 élve, a "harmadik világ" népeit tanulmányozta. Fontosabb munkái is e tárgykörben születtek:

• Bánaro Society. Social Organization and Kinship System of Tribe in the Interior of New Guinea. Lancaster (Pa.) 1916. (Memoires of the anthropological Ass, III. 4.)
• Psychologie des primitiven Menschen. Hb der vergleichenden Psychologie, I: Die Entwicklungsstufen des Seelenlebens. München, 1922.
• Staat. Reallexikon der Vorgeschichte, XII. Berlin, 1928. (Und andere mehr)
• Die menschliche Gesellschaft in ihren ethno soziologischen Grundlagen. 5 Bde. Berlin, 1931-1935.
• Economics in Primitive Communities. Oxford, 1932.
• Black and White in East Africa. The Fabric of a New Civilization. London, 1935.
• Wirtschaft der Naturvölker. In: Lehrbuch der Völkerkunde. Hrsge K. Th. Preuss. Stuttgart, 1937.

1919 és 1923 közt Halléban volt egyetemi tanár, 1925-ben a berlini egyetemre került az etnológia, szociológia és a szociálpszichológia professzorának. Tudományos érdemeinek elismeréseként 1926-ban tagjává választotta a Royal Sntropological Institute of Great Britain and Ireland. 1930-31-ben Tanganyikában dolgozott, majd az amerikai Yale egyetem vendégprofesszora volt. Pályája során, kutatási céllal, beutazta a Salamon-szigeteket, Új Guineát, Kelet-Afrikát, Ausztráliát; a különböző ún. primitív népek közt hat évet töltött. Fölfogását, a funkcionális szociológia egyik változatát, Leo Frobenius romantikus elméletével szemben, mintegy annak ellenében dolgozta ki. Nevét a tudománytörténet Bronisław Malinowski mellett emlegeti.

Igazi européer egyéniség, megnyerő személyiség volt. „Thurnwald professzorral beszélgetni -írta róla Gáspár Zoltán is, akit pedig túlzott tekintélytisztelettel nem lehet vádolni - még oly töredékesen is, ahogy én németül képes vagyok, egészen nagy emberi élmény. Van benne valami egészen megrendítő és mély emberség, az életet és tudást apró részletekig bensőségesen ismerő nagy elmének az a magatartása, amellyel oly közel áll az élethez, hogy végül is biztosan feléje kerül. S mindebben valami megható alázat, amit primér és torzító hétköznapi fogalomkészlettel csak szerénységnek lehet mondani; valójában persze sokkal több.”^[48]

1933 után sem lett fasiszta; talán az sem véletlen, hogy utóbb könyvvel már csak 1945 után, mint a berlini Humboldt egyetem ordináriusa jelentkezett.^[50]

A Magyarország munkatársának (ry-li), még Dudar előtt, Budapesten nyilatkozott arról is, miért jött el Dudarra: „A primitív népeket már ismerem - mondta az újságírónak -. Teljes hat évet töltöttem közöttük. Most az európai népet, a parasztságot akarom tanulmányozni. Azt kell megtudnom, hogyan hat az ősi parasztlélekre a város kultúrája. Hogy alakítja át a zárt világban élő paraszt lelkét a városi levegő?”^[46]

Dudarra elkísérte felesége, Hilde Thurnwald is, maga is etnológus. Másfél évtizeddel korábban tanítványa volt Thurnwaldnak, majd munkatársa és felesége lett.^[51] A „sydneyi Ausztráliai Nemzeti Tudományos Kutató Tanács vendégeként bejárta a szigetvilágot és tanulmányozta a Bougainvilleben élő bennszülötteket. Nyugat-Afrika Tanganyika-menti területén pedig a londoni Afrikai Nyelvek és Kultúra Nemzetközi Intézete megbízásából a Bantu néger törzseknél folytatott tanulmányokat.”^[48] Legjelentősebb munkáit, férje mellett, közös kutatóútjaik tapasztalatairól írta: Die Schwarze Frau im Wandel Afrikas (1937), Die Menschen der Südsee (1937). Ezek - mint Tomori Viola egyik korábban már idézett megjegyzése tanúsítja - a számottevő kutatók közé emelték. Gáspár Zoltán szerint egyébként benne is „rendkívűli sok emberi és női szeretetreméltóság” volt.^[48]

A német „csoport” harmadik tagja Willy Gierlichs fiatal kölni szociológia professzor volt, Theodor Wiese tanítványa és utóda a tanszéken. Ő, amennyire megállapítható, kirítt a dudari falutanulmányozás résztvevői közül; „megjelenésében, udvariasságában, fellépésében igazi porosz -írta róla Gáspár -. Ezen felül amennyire a kifogástalanul kezelt nemzetközi érintkezés formáiés általában az ilyen kapcsolatokbanjelenlevő kiegyenlített hőmérsékletű légkör hatásai között meg lehet állapítani, náci is. A konkrét esetben azonban semmi akadálya, hogy kitűnően ne értsük meg egymást. Azért vele szemben valahogy úgy viselkedünk, mint Andrássy Gorcsakovval a berlini kongresszuson; ti. megkülönböztetett lendülettel barátkozunk vele, azzal az indoklással, hogyha valakivel, aki a mélységbe akar lökni, a szakadék szélén kell sétálnom, akkor legokosabb, ha jól karonfogom.”^[48]

Az előzetes tervek szerint a német csoport negyedik tagja Herbert Bellmann, a Wost- und Bildarchiv der deutsche Volkskunde c. sorozat szerkesztője lett volna. A Budapesti Hírlap beszámolója (1937. szept. 8.) szerint meg is érkezett, dudari jelenlétének azonban egyéb nyoma nincs. Valószínűleg nem is volt ott; valami miatt - akárcsak Mannheim - az utolsó pillanatban ő is visszaléphetett.

A vendéglátók, a magyar résztvevők névsorát nehezebb rekonstruálni. Annyi biztos, hogy a falutanulmányozás szervezője, Tomori Viola végig jelen volt, mind a tíz napot Dudaron töltötte. Mikolás Kálmán írásából tudjuk, fáradhatatlanul végezte „a szállásmester, cicerone, előadó, tolmács, háziasszony, irányító nagyon nehéz, sok tapintatot, nagy nyelvkészséget, figyelmet, kedvességet és kitartást igénylő feladatát.”^[52]

Végi Dudaron volt a Szegedi Fiatalok közül Gáspár Zoltán (1901-1945) és Reitzer Béla (1911-1943) is. Ott volt, de valószínűleg csak néhány napig, Ortutay Gyula is.^[53] Ők hárman a kollégium erősen társadalomtudományi érdeklődésű tagjai voltak, részvételük természetes és logikus volt. Bizonytalanabb Erdei Ferenc részvétele; ő már az első tervekben is előadóként, tehát igen fontos résztvevőként szerepelt, neve jónéhány beszámolóban, így pl. Móricz Virág szép és pontos cikkében is is föltűnik.^[54] A kollégiumnak kétségkivül ő volt a legeredetibb, legnagyobb formátumú társadalomtudós tagja, szerepeltetése „kollégiumi érdek” lehetett. A „legilletékesebb” beszámoló írója, Tomori Viola azonban nem említi nevét Magyar Szemle-beli cikkében. Nem lehetetlen azonban (s ez látszik a legvalószínűbbnek), hogy Erdei valóban ott volt Dudaron, s neve Tomori írásából csak véletlenül, tollhiba révén maradt ki. A Szegedi Fiatalok közül más nem vett részt a munkában; maga Buday György is csak levelet küldött maga helyett.

Bizonyos, hogy ott voltak Dudaron - a Szegedi Fiatalok barátaiként, vagy támogatóiként - a „parasztkérdés” egyik nagy hatású, sok vihart kavart, ellentmondásaiban is izgalmas képviselője, Kerék Mihály (sz. 1901), a tárgyi néprajz jeles művelője, Viski Károly (1883-1945) - mindketten előadást is tartottak. Ott volt Móricz Zsigmond írólánya, Virág (sz. 1909), Vajkai Rózsi szociális érzékenységű szobrászművésznő; mindketten tolmácsként segítették a dudari munkát. Ott volt Bartók nagy tehetségű zeneszerző-tanítványa, Veress Sándor (sz. 1907, aki mestere, Bartók Béla tanulmányát olvasta föl.^[34] De ott volt Dudaron, nem tudjuk, milyen minőségben, a Szabadságot tudósító Mikolás Kálmán; egyetlen nap volt ott a neves műfordító-író, Mohácsi Jenő (1886-1944), aki Thurnwaldnak tolmácsolt.^[34] Valószínűleg ott volt Tomori Viola berlini ösztöndíjas társa, Eckert Irma is; mint tolmács, rá is nagy szükség lehetett. A konferenciával mindenesetre több írásban is foglalkozott.

Bartók Béla, bár szó volt személyes részvételéről, nem volt ott Dudaron.

Valószínű, hogy tolmácsként Tomori Violáéknak mások is segítettek még; közelebbit azonban nem tudunk róluk.

A falutanulmányozás „terepe”: Dudar

Dudar, ahova ez a különleges összetételű falukutató csoport ellátogatott, ideális hely lehetett a falutanulmányozásra. E a kis, mindössze 1334 lakosú falu a Bakony kellős közepén feküdt, elvágva a külvilágtól (a legközelebbi vasútállomás, a zirci is nyolc kilométerre volt tőle) s részben a társadalomfejlődés „újabb” tendenciáitól. A környező sváb és szlovák lakta falvak gyűrűjében ez a község régi, színmagyar községnek számított, ahol a lakosság a XII. századtól folyamatosan magyar volt. Lakosai vallási szempontból is elkülönültek a környező falvakéitól, a zirci apátság tövében az egész falu protestáns volt.^[55]

1937-re a bakonyi falvak egy jelentős része üdülőfaluvá vált, fejlődésük, mindennapi életük az idegenforgalomnak, a turisztikának rendelődött alá. Dudar e tendencia alól is kivétel volt; a konferencia idején még igen sokat megőrzött régi állapotából. Tomori Viola éles szemmel vette észre, hogy a faluban „sok tekintetben érintetlen a régi parasztközösségi szervezet.”^[25] „Az egyéni viselkedés mindenestül (...) meghatározott. (...) A vetésforgó egysége íratlan szabály, melyet őríz az emlékezet, nincs egyetlen tábla sem, mely azt mutatná, hogy gazdája más úton szállna szembe a természettel, mint a többiek. Olyan az egész, mint valami nagy kert (...). A falut övező gyümölcsös osztatlan ma (1937-ben L.A.) is, mesgye nem keríti az egy portát illető fákat. A természet művét az ember különben sem nagyon javítja. Régi paraszti módszerek a földmívelésben és paraszti lelemény az élettel való küzdelemben.”^[56]

A házak jórészt a régi nemzetiségi jellegű csoportok szerint voltak építve, kerítést nem húztak föl közéjük, a munkát sok területen változatlanul közösen végezték. Pénzért a dudariak módosabbaknak nem dolgoztak, csak „kölcsönbe, azaz élelemért, fuvarért, s szántásért, stb. Az utcán sem rang (társadalmi pozíció) szerint köszöntek egymásnak; az üdvözlést más nem hierarchikus -szempontok szabályozták.^[57]

Birtokviszonyaikat is egyfajta - alacsony szintre beállított - nagymértékű kiegyenlítettség jellemezte. Teljesen nincstelen csak 80 család (80 családfő, 207 családtag) volt, a többiek kisebb, zömmel 2-10 holdas „birtokkal” rendelkeztek.^[58]

A nagybirtok szorítását azonban érezték; közelükben a nagybirtok három változata (egyházi, kötött és kötetlen világi nagybirtok) is előfordult. „A 4300 holdas határból 1400 'a grófé' és a szomszéd határból is átnyúlik az 'uraságnak' még 150 holdja. 80 családnak nem jutott föld, 352 birtok közül 50 kisebb az egy holdnál. Az öt hold pedig paraszti igényekkel is sovány kenyeret ad. A munkásember vaksötétben kel, hogy látásra odaérjen az egyetlen munkahelyre, ahol tartósan szükség van rá, mert ugrásnyira van ugyan a képviselő birtoka, de dudarinak nincs munka, mivelhogy nem szavazott helyesen.”^[56]

A falu fő foglalkozása természetszerűleg a földművelés volt, de a dudariak - különböző okok miatt - kiegészítő foglalkozásokat is űztek. Tomori, mint jellegzetest, a mészégetést, járomfafaragást, seprűkötést, szövést-fonást említette.^[25] Reitzer beszámolójában másról is szólt. „A szegény ember pedig úgy segít magán, ahogy tud. Leginkább más igájával járja a bakonyi vidéketés seprővel, mésszel, vagy almával kofálkodik, filléres jutalékra, keserves kockázattal. De ez a szegénység paraszti szegénység: az ember nem okol miatta sem egyes embert, sem társadalmat. A vágyak célja: Parasztnak lenni és ezért érzi magát igazán nyomorultnak a munkás, mert ehhez egyre kevesebb a mód. Mindenkit kötelez még a paraszti szerep: művelni a földet és élni a paraszti életet. Voltak, akik egyenesen Amerikáig szaladtak , hogy ezzel a vargabetűvel jussanak el a paraszti élet teljességéhez, a földhöz. Odakint bányában és gyárban dolgoztak, némelyik még kereskedésre is adta a fejét, de mind visszajött parasztnak és ha az idegenekhez való barátságból nem próbálná az angol szavakat, misem árulná el, hogy némelyik mögött 15 amerikás esztendő is van.”^[56]

1937-ben a férfiak még háziszőttes ingben és bő gatyában jártak, a nők ruhája azonban már „városiasabb” volt; a „kivetkőzés” tehát már megindult. „Szokásaik, babonáik bőven” voltak, igazi népművészetük azonban már nem, hacsak „igen szép énekeiket” nem számítjuk, „amelyeket fülsiketítően hangosan énekeltek.”^[25]

Az infrastruktúra meglehetősen kezdetleges, kifejletlen volt, noha „nyomorfaluként” nem lehetett emlegetni. Vasútállomása, orvosa nem volt; a falusi életre ráépülő vékony intézményrendszert a jegyző, a református pap, az osztatlan iskola tanítója képviselte. A „falusi intelligencia” tehát itt is a szokásos összetételű és méretű volt.

A falu külső képe, e helyzetnek megfelelő, sajátos képet mutatott. 1937-ben, Tomori Viola jellemzése szerint, Dudar „rendetlenül elszórt házai szép kört alkotnak, a templom a falu közepén, a legmagasabb dombon fekszik. Két ház nem fekszik egyenlő magasságban, hepehupás utak, hosszú nemzetségi településű udvarok, kerítés, kapu nincs, sok belsőség. amelyen keresztül-kasul járnak.” „Igen romantikus a falu külseje is, a házai a dunántúli szép, kőoszlopos, gádoros építkezés tipikus példái.” „A falu vidéke gyönyörű. Csupa erdő, szikla, patak és valóban a szó szoros értelmében kies dombvidék, gondosan megművelve.”^[25]

Dudar tehát, ha egymagában nem is reprezentálhatta az egész magyar parasztságot, a parasztélet változástendenciáit, jellegzetes, számos összefüggést még (s már) tükröző falu volt. Olyan, amelyben a magyar parasztság egy archaikusabb állapotát is tanulmányozni lehetett, de már a változás is észlelhető, kielemezhető volt.

A falutanulmányozás tíz napja

Az angol és német kutatók dudari terepmunkájának adatfelvételeit, vagy egyéb, írásban is rögzített eredményeit nem ismerjük; a falutanulmányozásról szakszerű szociológiai beszámoló is legföljebb csak egy, a Tomori Violáé jelent meg^[59] - Reitzer Béla inkább Dudart, mint a dudari kutatást mutatta be. A kutatómunka menetét s konkrét tudományos eredményeit így jórészt csak néhány hírlapi s folyóiratbeli beszámolóból, hozzávetőlegesen mérhetjük föl.^[60]

A kutatók dudari „helyfoglalása”, elszállásolása a tervek szerint alakult. „Minden vendég más parasztcsalád tiszta szobájában kapott szállást. Döngölt padlójú szobákban, ruganyos szalmazsákos, dunnás, sokpárnás ágyban aludtak. A gazda nyitott tűzhelyes konyhájában reggeliztek, de alig tudták negyedét megenni annak a sok tejnek, vajnak, gyümölcsnek, méznek, friss kukoricának, amit eléjük tálalt a gazdasszony.” Thurnwald is, Farquharson is így élt; sem koruk, sem tekintélyük nem jelentett számukra „fölmentést.” Ebéd és vacsora a helyi kocsmában volt; teára - délután ötkor - „a református tiszteletes nagy ebédlőjében” jöttek össze.^[61] Az angolok és a németek számára úgy látszik ez a tíz nap - Tomori terveinek megfelelően -kényelmesen, már-már kirándulásszerűen telt. A munkának a föltételei megvoltak.

„A tulajdonképpeni kutatómunkát maguk a külföldiek végezték, előzetes munkafelosztás alapján. Külön dolgozott az angol csoport. Alexander Farquharsonnak (...) a vezetése alatt. Thurnwald és felesége pedig a maguk módszerét követve, szintén külön dolgoztak.”^[62] Minden kutató mellett -a nyelvi akadályok leküzdése végett - „önkéntes tolmács segédkezett; a szegedi fiatalok és barátaik.”^[63]

Az angolok, Farquharson szigorú irányításával, előre meghatározott program szerint dolgoztak.^[64] A munka három csoportban folyt náluk, az „egyik csoport geológiával és földrajzzal, a második a családi élettel, végül a harmadik csoport a népesedési statisztikával, a ki- és bevándorlás kérdéseivel foglalkozott.”^[65] Farquharson a falu földrajzi fekvését, növényi és állatvilágát dolgozta fel, továbbá pontos térképet készített Dudarról, a hivatalos nagy kateszteri térkép alapján.^[66] Móricz Virág szerint „valóságos tanulmányt dolgozott ki (...) a Bakony hegy- és vízrajzáról, növényvilágáról, kőzeteiről” is. „A többiek csoportokra oszolva először a község egyénin túli, közösségi struktúráit vizsgálták, hivatalos község, egyház, iskola, paraszt képviselő- és végrehajtó testület, levente, önkéntes tűzoltó egylet, stb. Következő lépés volt a családok látogatása, magának a családi közösségnek a vizsgálata (mennyire él a család tudata az egyes tagokban, hány generáció emlékét őrzik, milyen formában, a család meghatározó szerepe az egyének életében, stb.) s legvégül jutottak el az egyénhez.”^[67]

Móricz Virág beszámolójából azt is tudjuk, kérdőívekkel, méghozzá „hosszú” (tehát nyilván részletes) kérdőívekkel dolgoztak.

Willy Gierlichs, érdekes mód, hozzájuk csatlakozott, velük dolgozott.^[68] Neki mint Leopold von Wiese-tanítványnak egyébként nem lehetett szokatlan az ilyen munka, hisz éppen mestere volt az, aki Köln vidékén „annak idején az első gyakorlati kiszállásokat” megszervezte és irányította.

„Thurnwaldék az egyénből indultak ki s lehetőleg sok parasztcsaládot meglátogatva, egyéni életsorsokon keresztül próbálták az egyén helyét a közösségben s az egyénen keresztül a közösséget megismerni. A családokat felosztották maguk között, amennyiben Hilde Thurnwald a lehetőleg tipikus parasztcsaládokat látogatta meg (nincstelen, törpebirtokos, kisgazda és nagygazda parasztokat), Thurnwald professzor maga pedig a specialistákat járta sorra. Járomfaragó, bognár, seprőkötő, kovács, cipész, kocsmáros, boltos, a babonák és kuruzslások specialistája, stb. (...) Egy-egy család vagy egyén sorsát és jellemét minden esetbena családfa adatainak pontos feljegyzésétől kezdve a mindennapi élet számunkra (ti. Tomoriék számára -L.A.) fel sem tűnőtényeiig teljes életszerű hűséggel igyekeztek megrajzolni. Igen érdekes volt Thurnwald professzort munka közben megfigyelni, hogy már a családfa feljegyzésénél az összeházasodásokból milyen érdekes következtetéseket vont lekülönböző rétegek, különböző falbak, vallások és nemzetiségek egymáshoz való viszonyáról.”^[69]

Thurnwald egyik mély interjújának menetét, a neki tolmácsoló Mohácsi Jenő leírásából, konkréten is ismerjük. A kutatás ötödik napján (tehát szeptember 12-én) Thurnwald egy idős parasztembert, Postás Jakab Pált faggatta - Mohácsi szerint így:

„A vén parasztember (...) háza tornácán a fölfordított vályún ül (...). Az öreg nyolvanhárom esztendős. Mellette ül hatvankilenc éves felesége, barázdás ábrázattal. Mellettük széken ül a kutatókisasszony (= Tomori Viola -L. A.), aki egészen városias. A falu népe kedveli, pedig nem igyekszik kifejezésben, tájszólásban hozzájuk hasonulni. Érezni rajta, hogy szereti a népet. A másik széken ül a világhírű egyetemi Tanár (maga Thurnwald -L.A.), csupasz képű, szelíd tekintetű idősebb férfi, délszigetek vadnépeinek szerelmese. Oldalán, de már az udvar napfényében én ülök, műkedvelő tolmácsnak. Aztán ott ül még, a tornácoszlopok árnyékában a fiatal erdőmérnök, előtte vizslája fekszik. A nyalka, fiatal férfi a tudós kisasszony önkéntes kísérője. Az erdőmérnök a hitbizomány embere, néhány hónapra van itt. Úgy érzi magát, mint Ovidius Tomiban. Aztán odaszállingózik az oszlop köré az öregek fia, javakorabeli férfi, persze falusi értelemben: harminc és negyven között, aztán annak felesége, pendelyes gyerekkel a karján és tizenegy éves fia.

Az öreg ismeri már az idegeneket, rajtam kívül (...)

Vallatjuk, mint valami főtárgyaláson, ha nem is a vádlottat, de legalább is a tanút. A tanártól hozzám megy a német szó, átvedlik magyarrá. A felelet visszaszáll magyarul, a kisasszonnyal versenyt fordítjuk.

Hogy hívják? Miért hívják Postás Jakab Pálnak? Mert hatan vannak Jakab Pálok a faluban, ő pedig valamikor rövid ideig a postát hordta. Hogy hívják a feleségét? Ötvenkét éve házasok. A vén ember svábosan is tud. Egy közeli faluban polgárnál szolga volt. Apja, anyja neve? Azok hol éltek? Ebben a faluban. Nagyanyja, öreganyja ugyancsak itt élt. Neki mennyi földje van? Harmadfélholdja, ebből egy hold leadott (megváltott) föld. A ház az övé, éves süldője van, lova, tehene nincs. Kilenc gyerek volt, ketten meghaltak a háborúban. Most egy lány meg két gyerek él még. (Csak a fiú a gyerek.) Kettő halva született. A két fiú nős. A Pali elvette a helyi bába lányát, a Sándor felesége az is falubeli, itt áll a gyerekkel a karján, ez az Irénke, egyéves, a fiú Sándor meg tizenegyéves. S így tovább.^[70]

Még mindig dolgozom - mondja Postás Jakab Pál. - Tizenhárom éves koromtól fogva mindig másnak keze-lába voltam. Édesapám harmincéves korában nyúllesen a lába fejébe lőtt, brandot kapott a lábába, ettől meghalt. Mi akkoriban százötven forinttal tartoztunk a Breider zsidónak, mi gyerekek kicsinyek voltunk, nem tudtuk a földet magunk megdolgozni, ezért bérbe adtuk, egy fertály birtok volt. Nem tudtunk fizetni, a földet elárverezték.

Ez persze apránként mondódik, kérdés meg felelet németül-magyarul, magyarul-németül ide-oda röpköd. Szóról-szóra fordítok, a német tanár nagy örömére: Ich war immer die Hand und der Fuss eines andern.”^[71]

Mint minden ilyen munkának, természetesen a dudarinak is kulcskérdése volt a tanulmányozandók és a kutatók viszonya: hogyan fogadják a falusiak a faggatózást, hogy tűrik el az életükbe való betekintést. Tomori Viola jó előkészítette a kutatást; személyes varázsával, figyelmességével, tapintatával maga s a falukutatók mellé állította a dudariakat. A viszony így a parasztok és falukutatók közt kezdetben igen jó és barátságos volt; a parasztok nyíltan, közlékenyen reagáltak a kérdésekre, föltárták életüket. Az adatfelvétel azonban szükségszerűen érzékeny pontokhoz is eljutott, a kutatók, óhatatlanul, olyan problémákat is megbolygattak, amelyek - nyilván mert változtathatatlanok voltak - fájtak az embereknek. A kutatóknak ugyanis , mint kívülállóknak, kérdezniök kellett olyasmiket, amelyek ugyan lényegesek, hozzátartoztak a falu életéhez, de amelyről a falusi ember nem szívesen beszélt. Egy jellemző esetet Mohácsi Jenő örökített meg, aki leírta azt a pillanatot, amikor az egyik parasztasszony riadtan összerezzent, „pedig csak azt kérdeztük tőle, hogy mit szokott főzni ebédre.”^[72] Érthető tehát, hogy közlékenységüknek „később megjött a reakciója. Megijedtek, nyugtalanok lettek, elzárkóztak. A tolmácsokat faggatták, mi ez, miért írnak ezek az idegenek mindent fel? Még ha segíteni tudnának, még ha tanácsot adnának, de ennek nem lesz jó vége. Ráijedtek az őszinteség felelősségére, s a tolmácsoknak valóságos védőbeszédet kellett tartaniok vendégeik mellett.” A tolmácsok „védőbeszéde” azonban sikerre vezetett, az ijedelem elmúlt. „Elragadó volt az a könnyű és gyors hangulatváltozás - folytatja Móricz Virág -, amin a falusiak végigmentek, amint felzúgott bennük a nyugtalanság s amint lecsillapodott, mikor megértették, hogy itt népek barátkozásáról van szó, az egymást megismerés ennek a kirándulásnak a célja, a hasonló körülmények között élő emberek összehasonlítása és ezen keresztül a nép- és nemzetnevelés nagy gondolata.”^[73]

Általában és egészében a viszony jó volt, az ijedelem elmúlt.

A kutatómunka azonban a dudari programnak csak egyik része volt. A terepmunkát, az eredeti tervnek megfelelően, kiegészítette a tapasztalatok közös „földolgozása”, megbeszélése. Délután ötkor mindennap összejöttek a kutatók s vendéglátóik a református pap nagy szobájában, s teázás keretében részben megbeszélték az aznapi tapasztalatokat, részben pedig a magyarok angol nyelven előadást tartottak Magyarország szociális és néprajzi viszonyairól, „hogy a külföldiek a Dudaron látottakat össze tudják hasonlítani Magyarország általános viszonyaival.”^[74] A Művészeti Kollégium Dudaron tartózkodó tagjai elemükben voltak, úgy viselkedtek (Gáspár Zoltán metaforájával élve) „mint az oxigénbe tett parázs”; a falutanulmányozás régi agrársettlementes múltjukat idézhette föl.^[41] Az előadások többségét is ők tartották. Reitzer Béla a magyar paraszttársadalom szerkezetének átalakulásáról, Erdei Ferenc a település viszonyairól, Ortutay Gyula a szellemi néprajz bizonyos vonatkozásairól, elsősorban a népmesékről, Tomori Viola pedig a parasztság lélektanáról, szociálpszichológiájáról adott elő. Gáspár Zoltán hivatalos előadást nem tartott (angolul nem beszélt); ő valószínűleg csak a beszélgetésekből , eszmecserékből vett ki a részét - tapasztalatok értelmezését segítette elő. Valószínű, hogy Erdei előadást is valaki más, talán az angolul jól tudó Reitzer Béla olvasta föl. Rajtuk kívül, az előadásokat egy-egy szakterület problémáinak bemutatásával kiegészítendő, mások: „kültagok” is tartottak. Kerék Mihály a telepítések kérdéséről beszélt (e kérdéskörből számos írása nyomtatásban is megjelent, „telepítés-szakértőnek” számított), Viski Károly a tárgyi néprajzi kutatás magyar eredményeiről számolt be - 1940-ben egyetemi tanár is e tárgykörből lett. Bartók Béla előadását a magyar népzenéről pedig tanítványa, a zeneszerzőként is, népzenekutatóként is kiváló Veress Sándor olvasta föl.^[75]

Az előadások egyik része (a Bartóké, Erdeié) az akkori legmagasabb, a nemzetközi összehasonlítást is kiálló tudományos szintet képviselte, s a többi is föltétlenül az adott szakterület magyar élvonalába tartozott. Kitűnő, lényeges dolgokat mondott Reitzer Béla is, pedig ő e tárgykörben addig szinte semmit nem publikált, s későbbi pályája is más érdeklődésről, más témaválasztásokról tanúskodik. Sőt nyugodtan mondhatjuk, az egyik kulcselőadást, amely a dudari tapasztalatokat is megvilágíthatta, éppen ő tartotta, hisz a paraszttársadalom egészének mély és általános érvényű metamorfózisáról legtisztábban már csak tárgya révén is, ő beszélt. Személyes, Szeged-környéki szociográfiai élményeit, Erdeivel, Ortutayval, Bibó Istvánnal folytatott eszmecseréinek tapasztalatait mindenesetre ő „tette át” az angolszász szociológia metanyelvére. A változást, az átalakulást egyébként valamiképpen mindegyik előadás érintette, némelyike részletesen „tárgyalta” is - sőt, még a látszólag igen elvont, a paraszttársadalom mozgását csak bonyolult áttételek sorozatán keresztül követő népzene interpretálásában is lényeges elem volt az „új stílus” jelentkezése, illetve ennek jellemzése.

Az előadások angol nyelvű sokszorosított szövegét az előadás után minden angol és német résztvevő megkapta. Szeptember 17-re, a dudari napok végére Buday György szép mappái így valóban egy kisebb angol nyelvű tanulmánykötetet rejtettek magukba.

A „hivatalos” programot egy nem hivatalos, kötetlen - főleg, de nem kizárólag, esténkénti - program is kiegészítette. A vendégek, magyar tolmácsaik kíséretében bejárták a környéket, megismerkedtek a nagybirtok működésével, a mészégetéssel, stb. Közben természetesen a magyar részvevők is tájékozódtak, "töltekeztek"; Veress Sándor például a dudariak közt rendszeresen fényképezett, sőt - elsődleges érdeklődésének megfelelően - módszeres népdalgyűjtést is végzett.^[76] Gyűjteménye kicsiny töredékét - éppen a Szegedi Fiatalok révén - a Szegedi Kis Kalendárium 1938. évi (1937 végére elkészült) kötete közkinccsé is tette.

Esténként a külföldiek részt vettek a falu szórakozásaiban, vigalmaiban is; ez számukra nyilván szórakozás is, de tapasztalatszerzés is volt. Érdekes epizód, hogy a falukutatók kis csoportja esténként rendszeresen hallgatta az Ortutay Gyula irányításával, Bartók Béla, Lajtha László s mások közreműködésével készített magyar néprajzi hanglemezeket.^[77]

Dudar mérlege

A falutanulmányozás szeptember 17-én ért véget; az angol és német kutatók csoportja még aznap délután vissza is tért Budapestre. Alexander Farquharson Pesten még interjút adott a Pesti Hírlap munkatársának, Oláh Liliannak - nyilatkozata a lap második számában meg is jelent (Oláh Lilian: Mit látott Farquharson Sándor , a londoni Szociológiai Intézet igazgatója a bakonyi magyar faluban? Pesti Hírlap, 1937. szept. 18.). Aznap este, vagy a következő nap viaszlemezre mondta dudari élményeit is, vallomását, nyilván Ortutay Gyula révén, aki a Rádió szerkesztője volt, október 7-én sugározta a magyar rádió.^[78] majd 18-án vagy 19-én reggel valamennyien hazautaztak Londonba.^[79]

Thurnwald és felesége tovább maradt. Élményeit, még Pesten, Thurnwald is viaszlemezre mondta (a két nyilatkozatot egyszerre sugározta a rádió), majd Hilde asszony adott interjút a Pesti Hírlapnak (O.: A néger férjnek járó „szívbalzsamról” és „”huszonötéves vénkisasszonyokról” beszél Thurnwald Hilda, a világhírű etnológusnő. Peti Hírlap, 1937. szeptember 23.). Szeptember 20. és 23. közt , Eckert Irma vendégeként négy napot Kalocsán töltöttek, ahol az ottani tanyavilágot tanulmányozták.^[80] Szeptember 24-én Thurnwaldék Szegedre utaztak, ahol a professzor - a Délmagyarország előzetes híre szerint -aznap valószínűleg megtartotta előadását az egyetemen.^[81] Valószínű, hogy ekkor, ezekben a napokban - ahogy még, tervként, Eckert Irmának nyilatkozta - ellátogatott Tápéra és a szegedi tanyavilágba, Csengelére. Szegeden egy este Thurnwaldék Árvay Erzsébetnél és férjénél, a már akkor is neves fiatal matematikusnál, Kalmár Lászlónál (1905-1976) vacsoráztak.^[82] Szegedi látogatásuk egyéb részlete jelenleg rekonstruálhatatlan.

Csaplár Ferenc tanulmánya szerint „Széll József belügyminiszter utasítására a 'dudari munkaközösségnek' jelentést kellett készítenie a két hét eseményeiről s a faluban szerzett tapasztalatokról. Ez a 20 oldalas írás - amelynek másolatát Vajkai Rózsi őrizte meg - remek szociológiai munka, méltó összegzés: nemcsak őszinte és tárgyszerűen pontos helyzetelemzést ad, hanem egész sor konkrét javaslatot is tartalmaz.”^[83]

A dudari tíz nap egyik eredménye - bármennyire is paradoxnak tetszik - kétségkívül ez a tanulság volt. Tomori Violáék teljesen új, számukra szokatlan „terepet” ismertek meg az alföldi tapasztalatok után, s ezeket az újonnan szerzett ismereteiket, ha nem is publikációkban, de föl is dolgozták. Tapasztalataikat valamiképpen magukba táplálták , s később, így vagy úgy , de ezek az ismeretek motiválták felfogásukat. (Külön tanulmányt érdemelne annak tisztázása, hogy ez hogyan ment végbe.) „De - ahogyan Reitzer Béla írta - adott egy végső bizonyosságot. Az alföldi élmények után 'rendes' parasztokat láttunk, akiket még nem kezdett ki mindenféle 'városi nyavalya', vagy egyke és szektázó révület, láttunk sokat áhítozott ősi, kollektív életet. Nem tudunk örülni neki, de nem az irodalmi témává lett nyomor riasztó látványa miatt. Akármi lett volna a véleményünk a közösség, vagy a magára hagyott egyéniség értékbeli elsőbbségéről, élő valóság tanúsította a régi szegedi felismerést: a paraszti kollektivitás nem alkalmas arra, hogy modern, racionalizált élet feladatait hordozza. Ez a fajta kollektivitás egyet jelent azzal, hogy a parasztság védtelenül ki van szolgáltatva minden olyan társadalmi erőtényezőnek, mely a maga céljait a modern társadalmi technika módszereivel tudja munkálni. És tudjuk, hogy a modern társadalmi technika készséges eszköz lehet minden cél szolgálatában. Elég elrettentő példát nyújt erre a mai magyar élet. De tudjuk azt is, hogy modern kollektivitás csak teljesen tudatosított egyének önként vállalt lemondásával és önkorlátozásával keletkezik. És tudjuk azt is, hogy önként vállalt kollektivitás csak a szabadság mély és nagy élményéből fakadhat. Ezért számunkra Dudar nemcsak társadalomfejlődési példa, hanem parancsoló útmutatás a fejlődés igaz értelme és a haladás iránya tekintetében.”^[84]

Jelentős mozzanat az is, hogy tapasztalataik - jelentésük révén - a „politika” számára is hozzáférhetővé váltak, s a politika helyzetismeretét növelték, növelhették. (Más kérdés, hogy az illetékesek éltek-e ezzel a helyzetismerettel, s a dudari munka egyéb eredményeivel.)

Dudar harmadik nagy eredménye az az „erkölcsi siker” lett, amelyről egyik levelében Tomori Viola számolt be. „Thurnwaldék és Farquharsonék a lehető legnagyobb elragadtatással távoztak s azt mondták, hogy egész Európában a legnagyobb élményük a mi csoportunk (ti. a Művészeti Kollégium - L.A.) volt.”^[85] A Művészeti Kollégium reputációjának megnövekedése azonban csak egyik része volt az „erkölcsi sikernek” ; Legalább olyan fontos az is, hogy az angolok és a németek megismerhettek egy magyar falut, s ezzel, ha csak pár ember számára is, valóságosabb és pontosabb kép kezdett alakulni az országról. Ennek a módosulásnak „hatását” fölmérni, persze, nem lehet, s a hamarosan kitörő 2. világháború letörölte ezeket a tapasztalatokat. A háború után új Európa és új Magyarország alakult ki. De mindez nem változtat azon a tényen, hogy Dudaron 1937-ben - nem sokkal a világháború kitörése előtt - a magyar falu megismerésének szándéka még össze tudott hozni angol, német és magyar kutatókat, s még elsődleges szempont lehetett egy társadalmi réteg tanulmányozásának, „megismerésének” szempontja. Ehhez az eszmetörténeti jelentőségű mozzanathoz képest elenyészik az a szakmai haszon, amely a másik fél által alkalmazott kutatástechnika megismeréséből, az új változástendenciák tudományos fölméréséből adódott a részvevők számára.

A Szegedi Fiatalok „hallgatólagos Búcsúja” mindenesetre jól sikerült.

***

Jegyzetek

1. Csaplár Ferenc: Bartók és a Szegedi Fiatalok. A dudari tanulmányút - 1937. Tiszatáj, 1971. 3. sz. 252.
2. Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest, 1967.
3. Buday György -Erdődi Harrach Bélához, Szeged, 1934. dec. 13. Indigós másolat Buday Szegeden őrzött fiatalkori iratanyagában (továbbiakban BGy ir. gyűjt.); ennek a levélnek s az egész iratgyűjteménynek az ismeretét megőrzőjének, dr. Buday Margit ny. főorvosnak köszönöm, akinek önzetlen segítsége nélkül e tanulmány sem születhetett volna meg.
4. Csaplár F, A Szegedi Fiatalok... 143-147. Ezt tanúsítja Buday egész iratanyaga is. Vö. még: Lengyel András: A Szegedi Fiatalok és a Szép Szó.
5. Gáspár Zoltán - Kertész Jánoshoz. Szeged, 1937. jan. 4. Indigós másolat, BGy ir. gyűjt.
6. Balogh Edgár -Buday Györgyhöz, Temesvár, 1935. aug. 7. BGY ir. gyűjt.
7. Lengyel András: Buday György és Szeged. Csongrád megyei Hírlap, 1981. november 15. Vö, még a Móra Ferenc Múzeum (Szeged) Buday György életéről és művészetéről c. állandó kiállítását.
8. Csaplár F, Bartók és a Szegedi Fiatalok, 252.
9. Gáspár Zoltán - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937.aug. 27. BGY ir. Gyűjt.
10. A konferenciáról német nyelvű propagandaismertetője alapján írok (Dritte Internationale Konferenz für Soziale arbeit...), BGY ir. gyűjt.
11. Lukács Sarolta - Buday Györgyhöz (több levél); BGY ir. gyűjt.
12. Buday Árpádot ekkor gyomorrákkal kellett megoperálni; később, György fia 30. születésnapján, 1937. ápr. 7-én ez a betegség okozta halálát.
13. Le Play House 1937. évi (angol nyelvű, cím nélküli) programfüzete; BGY ir. gyűjt.
14. Buday György - Erődi Harrach Bélához, Szeged, 1934. dec. 13.; Gáspár Zoltán -Kertész Jánoshoz, Szeged, 1937. jan. 4. (mindkettő indigós másolat); BGy ir. gyűjt.
15. Vö. Tomori Viola Budayhoz írott 1937. évi leveleit, BGy ir. gyűjt.
16. Tomori életrajzának rövid vázlatát önéletrajza alapján adom: Tomori Viola: A parasztság szellemének alakulása. Szeged, 1935. 6. p.
17. A tanyamunkában való részvételéről: Csaplár F, A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 25., 27., 40., 42., 136-137., 149., 150., 156., 169., 177-178., valamint Buday György - Erődi Harrach Bélához, Szeged, 1934. dec. 13. BGy ir. gyűjt.
18. Vö. Tomori Viola Buday Györgyhöz írott 1937. évi leveleit. BGy ir. gyűjt.
19. Gáspár Zoltán - Kertész Jánoshoz, Szeged, 1937. jan. 4. BGy ir. gyűjt.
20. Tomori Viola -Buday Györgyhöz, Berlin, 1937 eleje. BGy ir. gyűjt.
21. Gáspár Zoltán - Richard Thurnwaldhoz, Szeged, 1937. június 4. Német nyelvű gépelt fogalmazvány (fordítás?); valószínűleg ennek letisztázott, legépelt változata ment el Thurnwaldhoz. BGy ir. gyűjt.
22. Richard Thurnwald - Gáspár Zoltánhoz, Berlin, 1937. június 14. Német nyelvű, gépelt missilis levél, autográf aláírással. BGy ir. gyűjt.
23. Gáspár Zoltán - Richard Thurnwaldhoz, Szeged. 1937. jún. (második fele). Német nyelvű gépelt fogalmazvány (fordítás?); valószínűleg ennek letisztázott változata ment el a címzetthez.
24. Tomori Viola - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. júl. 18. BGy ir. gyűjt.
25. Tomori Viola -Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. júl. 28. BGy ir. gyűjt.
26. Tomori Viola - Buday Györgyhöz, Budapest, 1937. aug. 3. BGy ir. gyűjt.
27. Ortutay Gyula - Buday Györgyhöz, Bp. 1937. aug. 3. BGy ir. gyűjt.
28. Tomori Viola -Gáspár Zoltánhoz, Bp. 1937. aug. 5. BGy ir. gyűjt.
29. Tomori Viola - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. aug. 9. BGy ir. gyűjt.
30. Mannheim két különlenyomata (a német nyelvű dedikációval) megmaradt Reitzer Béla könyvtárában. Ortutay és Mannheim találkozásáról Ortutay szíves közlése (1970-es évek eleje).
31. Vö. Rómában, 1937 tavaszán készített ösztöndíjkérvényét, kelte: Róma, 1937. febr. 12. - A kérvény a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításán látható.
32. Tomori Viola - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. aug. 20. (távirat), BGy ir. gyűjt.
33. Ortutay Gyula - Buday Györgyhöz, Bp. 1937. aug. 22. BGy ir. gyűjt.
34. Csaplár F, Bartók és a Szegedi Fiatalok
35. Gáspár Zoltán - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. aug. 23. BGy ir. gyűjt.
36. Kalmár Lászlóné Árvay Erzsébet (sz. 1910), az agrársettlement mozgalom és a Művészeti Kollégium alapító tagja. Vö. Csaplár F, A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 34. - A dudari konferencián, bár ő azon kevés tag közé tartozott, aki megmaradt „szegedinek,” elfoglaltságai miatt nem vehetett részt; ekkor „csak” „beugrott” a szervezésbe. - Szíves szóbeli közlése, dr. Buday Margit közvetítésével.
37. Gáspár Zoltán - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. aug. 27. BGy ir. gyűjt.
38. Gáspár Zoltán - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. aug. 29., Tomori Viola -Buday Györgyhöz, Bp. 1937. aug. vége, szept. eleje. Mindkettő: BGy ir. gyűjt.
39. Tomori Viola -Buday Györgyhöz, Bp. 1937. aug. vége, szept. eleje. BGy ir. gyűjt.
40. Buday György - a dudari konferencia résztvevőihez, Róma, 1937. szept. 1. (indigós másolat); BGy ir. gyűjt.
41. Gáspár Zoltán - Buday Györgyhöz, Dudar, 1937. szept. 10. BGy ir. gyűjt.
42. Csaplár Ferenc szerint (Bartók és a Szegedi Fiatalok) a szegedi egyetem rektora avatkozott közbe; a konferenciát letiltó utasítását csak a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével sikerült „kivédeni.”
43. Budapesti Hírlap, 1937. szept. 8. 7.
44. Gáspár (Budayhoz írott levelében) hat, Tomori Viola (Magyar Szemlebeli, később idézett beszámolójában) hét angolról ír. Lehet, hogy a vezető, A. Farquharson beszámítása, ill. be nem számítása okozza a különbséget.
45. Farquharsonról: Móricz Virág: Angol és német falukutatók a Bakonyban. Magyarság, 1937. szept. 19. 7.; Oláh Lilian: Mit látott Farquharson Sándor, a londoni Szociológiai Intézet igazgatója a bakonyi magyar faluban? Pesti Hírlap, 1937. szeptember 18. 5.
46. Dorothea Farquharsonról: ry-li: megérkeztek Dudarra a világhírű angol és német falukutató tudósok. Magyarország, 1937. szept. 8. 11.
47. Őket szintén a ry-li jelű újságíró említi, Pesti Hírlap, 1937. szept. 8. 11.
48. Gáspár Zoltán - Buday Györgyhöz, Dudar, 1937, szeptember 10. BGy ir. gyűjt.
49. Thurnwaldról: Sigrid Westphal-Hellbusch: Thurnwald, Richard Christian. In: Handwörterbuch der Sozialwissenchaften. 10er Bd. Stuttgart-Tübingen-Göttingen, 1959. 392-394., a cikk bibliográfiát is ad. Megemlítendő még (bár látni nem láthattam): Hilde Thurnwald: Beitrage zur Gesellungs- und Volkerwissenschaft. Festg. f. Richard Thurnwald. Berlin, 1950. (Bibliográfiával!) Részletesen szóltak róla természetesen az egykorú hírlapi cikkek, beszámolók is. Magyar nyelvű lexikonaink közül csak a Révai Nagy Lexikon 21. kötete (Bp. 1935) jegyzi: 799.
50. Sigrid Westphal-Hellbusch, im. 393.
51. Pl. Móricz Virág i.m.
52. Mikolás Kálmán: Falukitatók Dudaron. Szabadság, 1937. okt. 3.
53. Mindhármukat említik a beszámolók.
54. Móricz V. i.m.
55. Tomori Viola: Dudari napok. Magyar Szemle, 1937. nov. 31. köt. 3. (123.) sz. 269-272., uő: Dudar, egy kis dunántúli falu. Budapesti Hírlap, 1937. szept. 5. 5.; Tomori Viola -Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. júl. 28. BGy ir. gyűjt.; (Reitzer Béla) Rovó Béla: Híradás Dudarról. Válasz, 1937. 758-762.
56. Reitzer B, i.m. 758-762.
57. Tomori V, Dudari napok 270-271.
58. Tomori V, Dudari napok 270.
59. Tomori V, Dudari napok, 269-272.
60. Tomori V, Dudari napok, 269-272.; Reitzer B, i.m. 758-762.;Miklós Kálmán i.m; Oláh Lilian i.m.? Mohácsi Jenő: Falukutatás. Nyugat, 1937. nov. 11. sz. 352-355.
61. Móricz V. i.m.
62. Tomori V, i.m. 271.
63. Móricz V, i.m.
64. Móricz V, i.m.
65. Oláh Lilian i.m.
66. Tomori V, Dudari napok, 272.
67. Tomori V, Dudari napok, 272.
68. Móricz V, i.m.
69. Tomori V, Dudari napok, 271-272.
70. Mohácsi J. 352-253.
71. Mohácsi J. 353.
72. Mohácsi J, 355.
73. Móricz V, i.m.
74. Tomoti V, Dudari napok, 271.
75. Tomori V, Dudari napok, 271.; Móricz V, i.m.; Vö. még: Csaplár F, Bartók és a Szegedi Fiatalok, 253. - Bartók, Reitzer, Kerék Mihály, Viski Károly előadásainak angol nyelvű sokszorosított szövege a Buday készítette egyik mappában megmaradt (BGy ir. gyűjt.). Tomori előadása nyomtatásban jelent meg. A magyar parasztság lélektana. Társadalomtudomány, 1938. 1-3. sz. 28-39.
76. Tomori V, Dudari napok; Móricz V, im.; Mikolás K, im.
77. Móricz V, i.m.
78. Tomori Viola - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. okt. 5. BGy ir. gyűjt.
79. Oláh Lilian i.m.
80. Eckert Irma: Thurnwald Richard, a világhírű szociológus Kalocsán. Pesti Hírlap, 1937. szept. 25.
81. Előadás. Délmagyarország, 1937. szept. 19. 13. E hír szerint Thurnwald szept. 24-én d.u. 6 órakor az egyetem aulájában tervezett előadni Umstellung und Anpassung im Lichte der Völkerforschung címmel. Beszámoló az előadásról nem jelent meg.
82. Kalmár Lászlóné Árvay Erzsébet közlése , dr. Buday Margit közvetítésével.
83. Csaplár F, Bartók és a Szegedi Fiatalok, 255. p.
84. Reitzer, im. 762.
85. Tomori Viola - Buday Györgyhöz, Szeged, 1937. okt. 5. BGy ir. gyűjt.

A források jegyzéke

• Tomori Viola: Dudar, egy kicsi dunántúli falu. (Budapesti Hírlap, 1937. szept. 5.)
• Tomori Viola: A magyar parasztság lélektana. (Társadalomtudomány, 1938. 1-3. sz. 28-39.)
• Veress Sándor népdalgyűjtése. (Az 1938. évi Szegedi Kis Kalendáriumból.)
• Tomori Viola: Dudari napok. (Magyar Szemle, 1937. nov. 269-272.)
• Reitzer Béla (Rovó Béla néven): Híradás Dudarról. (Válasz, 1937. 758-762.)
• Móricz Virág: Angol és német falukutatók a Bakonyban. (Magyarság, 1937. szept. 19.)
• Oláh Lilian: Mit látott Parquharson Sándor... (Pesti Hírlap, 1937. szept. 18.)
• Eckert Irma: Thurnwald Richard, a világhírű szociológus Kalocsán. (Pesti Hírlap, 1937. szeptember 25.)