A Sebestyén utcai bolt
| A Sebestyén utcai bolt szerző: Krúdy Gyula |
Emlékszik-e, kedves, az öreg hölgyekre, akik a régi szép regényeket kezelték a Szent Sebestyén utcájában, egy ódon kis boltocskában, és az ócska könyvek szagát idáig érezni annyi esztendő után?
A Szent Sebestyén utcájában régi házikók voltak, de valamennyi között talán a legvénebb az a földszintes, rozoga házikó volt, ahol a könyves hölgyek laktak, és kis boltocskájukban arról gondoskodtak, hogy a városka lakossága elegendő regényt olvasson. Mert másféle könyvet nemigen olvasgattak a városkában, amely hegyoldalban feküdt, és csendes időben erdőzúgás hallatszott a girbegörbe utcácskákon, ahol a lépések nappal is úgy kopogtak a hűvös külsejű házak között, mintha késő éjszaka lett volna. Éjjel pedig... Ah, de éjszaka nem is járt senki se az utcákon. És az erdőzúgás behangzott a görbe utcákba, ahol zöld zsaluk mögött, bezárt kapuk mögött levő kis kertecskékben láthatatlan asszonyok és leányok léteztek, akikről csupán az öreg hölgyek boltocskájában tudtak egyet-mást, mert hiszen a regényeket onnan kölcsönözték.
Sajátságos kis városka volt az, amely a Szent Sebestyén utcája körül terült el, az ócska könyvesboltocska közelében, és erdőzúgással néma utcáin, amely a városkát körülfogó rengetegből éjjel-nappal hallatszott. Zárkózott, magányosan élő emberek lakták a városkát, akik az utcára csak akkor léptek, ha valami dolguk volt. Hogy mit, mit nem cselekedtek a zöld zsaluk és bezárt kapuk mögött, bizony azt tudni nemigen lehetett. Csak az öreg hölgyek tudták, akik a regényeket kezelték a Szent Sebestyén utcában, és a kis boltban naphosszat olvasgattak. Az egyik oldalon Sarolta kisasszony, a másikon Lizi kisasszony és a barnára kopott ócska könyvek, amelyekhez könnyek, mosolyok és bánatok fűződtek azok részéről, akik esztendők során olvasták, a barna könyvek mozdulatlanul sorakoztak a párkányokon, és bizonyára tudtak sok mindenről, ami a városka bezárt kapujú, zöld zsalugáteres házikóiban megtörtént. Ők ott voltak, ott jártak. Ismerték a láthatatlan nők mosolyait, lapjaik felitták a könnyeket, hogy továbbvándorolva, újra mosolyt vagy könnyet fakasszanak egy másik csendes házban.
A vándorló könyvek tudósították-e az öreg hölgyeket a boltocskában az eseményekről, vagy ők maguktól találtak ki mindent? A Szent Sebestyén utcai kis boltban csaknem mindenről tudomásuk volt a kis termetű, szürke hajú, szemüveges kisasszonyoknak, ami a városkában történt. Tudtak ők azonkívül egyebet is. Tudták, hogy mily rejtelmeket tartalmaznak a megbarnult fedelű könyvek, tudtak a grófokról és a grófnőkről, akik a könyvekben lovagolnak, és ismerték Mariannát, a szenvedélyest, és Grétét, az ábrándosat; valamint a fekete lovagot; csaknem személyes ismerőseik voltak, akik a régi francia regényekben viharos éjszakákon együtt vágtatnak a 113-as számú bérkocsival, és a Notre Dame-ot mintha csak a szemükkel látták volna. A szépséges régi regények, amelyeknek nevét és íróját a világ jóformán elfeledte, a Szent Sebestyén utcai régi boltocskában oly kényelemben érezhették magukat, mint akkor érezték magukat, midőn újak, fiatalok voltak.
A kis kölcsönkönyvtárat a kisasszonyok anyai nagybátyjuktól örökölték, és nem valószínű, hogy tudomásuk volt arról, hogy azóta új könyvek is megjelentek, amelyekben a régi grófok és régi grófnők más alakban előjönnek. Ám, ha megjelentek is új könyvek - azokat senki sem kereste a Fitkonidesz kisasszonyoknál, a régi regények, mintegy ötszázan, tökéletesen kielégítették a városka olvasóit és olvasónőit. Az öregember, aki lompos slafrokjában, posztópapucsaiban és bojtos házisapkájában egy emberöltőn át burnótozott a régi karosszékben - ahol most Sarolta kisasszony foglalt helyet -, igen jól megcsinálta a dolgot itt a könyvekkel. A regényeket jó vastag bőrökbe köttette, és amíg tenyerét csapkodta, és ásítozva fel s alá járt a boltocskában, húgocskáit tökéletesen kioktatta a kölcsönkönyvtári állapotokról.
- Csak arra kell vigyázni mindig, hogy a megfelelő olvasmányhoz jussanak a kuncsaftok. Ugyanezért Paul de Kockot titokban küldjétek azoknak, akik Genovéva történetét akarják olvasni.
A Fitkonidesz kisasszonyok, miután az öreg, kövér ember utoljára végigsétált boltocskájában, és utoljára tette fel az okulárét, amelyet tekintély szempontjából viselt, tökéletesen megértették az üzletet, amelyből éldegélni rendelte sorsuk. Sarolta kisasszony egy új Rocambole példányt szerzett egy pesti antikváriustól, míg Lizi kisasszony a törlőgumival állott neki azoknak a könyveknek, ahol bizonyos szavakat és mondatokat az olvasók az évek folyamán aláhúzogattak. Eleinte elpirult Lizi kisasszony, amikor a kétértelmű szavak sorjában a szemébe tünedeztek a figyelmes olvasók megjelölése folytán, később azonban könnyű szívvel radírozta ki még azokat a megjegyzéseket is, amelyeket bizonyára pajkos fiatalemberek firkantottak a regények margójára olyan lapokon, ahol megjegyzéseknek helye volt. Ilyenformán renoválták a kis kölcsönkönyvtárat a Szent Sebestyén utcában, amikor a lompos öregember többé nem burnótozott már az ajtó mellett a vén karosszékben.
A fekete lovagok tehát tovább lovagoltak az erdőzúgásos városka girbegurba utcáin, és a 113-as számú bérkocsi éppen úgy izgatta a kedélyeket a zöld zsalugáteres házikókban, mint hajdanában. Az unokák ugyanazt olvasták, mint a nagymamák, és a kis cselédlányok, frufrus szobalányok, amikor úrnőik megbízatása folytán felkeresték a Fitkonidesz kisasszonyokat a Szent Sebestyén utcában, mindig megkapták azokat a könyveket, amelyek a legalkalmasabbak és legszórakoztatóbbak voltak.
A Fitkonidesz kisasszonyok ugyanis bizonyos orvosi recept szerint kezelték azokat, akik hozzájuk könyvekért fordultak. A cselédleányok révén, akik boltocskáikban megfordultak, körülbelül tisztában voltak az olvasónőikkel. Tudták, hol találnak alkalmas talajra a búbánatos regények, és hol érkezik alkalomszerűleg valamely szerelmes história. Hol kedvelik a feketelelkű lovagot, és mely házban kopogtat be a rejtelmes Monte Cristo gróf? Lecocque úr, a titkosrendőr a polgármester úrnál talált megértésre, míg a Háromszoknyás lányok szerzőjétől titokban a polgármesternéhez vitték a regényeket. A kis hegyoldali városka lakosainak lelki szükséglete ebben a boltocskában talált kielégítésre, és a Fitkonidesz kisasszonyoknak nagy részük volt abban, hogy a gazdag fűszerkereskedő leánykája végre férjhez ment a szegény boltoslegényhez, megfelelő regényeket küldözgetvén neki az utolsó hónapokban.
Ah, a szerelem, a szerelem nagy tisztelőkre talált a Sebestyén utcai boltocskában! A városka szerelmes sorban levő hölgyei talán észre sem vették, hogy bizonyos időben miért olvashatnak regényeikben csupa barna és magas termetű hősökről, majd, változás folytán, szőke és kék szemű ifjakról. A Fitkonidesz kisasszonyokat nem lehetett megcsalni. Ők úgy láttak kuncsaftjaik lelkébe, mint a tükörbe. A jótékony özvegy Boboriné sohasem kapott más regényt, mint olyant, amelyben szegény árva gyermekek zokognak a nélkülözésben, míg a kőszívű városbíró esténként csupa kísértetekről olvasgathatott, amelyek a gonosz embereket álmukban üldözik.
De mégis, a könyvkölcsönzés legfőbb alapelve csakis a szerelem volt. A kis cselédleányok és szobalányok hűségesen referáltak a házi történetekről a szemüveges Sarolta kisasszonynak, amíg Lizi kisasszony látszólag a könyvek keresésében volt elmerülve. Az ócska könyvek között szórakozottan babrált fehér kezével, amíg Sarolta kisasszony a vallatást befejezte.
- Tehát 447 - kiáltotta Sarolta, és homlokára tolta szemüvegét.
Lizi szótlanul engedelmeskedett... A 447, benne a megfelelő szerelmes történettel elindult a Sebestyén utcai boltocskából, hogy szíveket boldoggá vagy boldogtalanná tegyen.
A legszebb nap azonban mégiscsak az volt, amikor az öreg doktor bácsi, aki életében még regényt nem olvasott, benyitott a Fitkonidesz kisasszonyok boltjába.
- Nem sokat adok ugyan az ostoba regényekre - kezdte recsegő hangján -, de most kérnem kell önöket, hogy a Turcsán kisasszonynak ezentúl víg olvasmányokat küldjenek. Beteg szegényke.
Sarolta nyugodt önbizalommal emelte fel a fejét, és az okulárét megigazította szemén.
- Bízza ránk, doktor úr... Lizi, a 345-öt.
Kedves, emlékszik-e a Sebestyén utcai öreg hölgyekre, akik a régi szép regényeket kezelték a sötét boltocskában?