Ugrás a tartalomhoz

A Pozitívum

A Wikiforrásból
A Pozitívum
szerző: Csontváry Kosztka Tivadar
E lapon Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919), magyar magyar festő egyik önéletrajzi ill. filozófiai írását adjuk közre. Az eredeti, sok helyütt régies szöveg helyesírásán nem változtattunk. A szövegben szerepel néhány betoldott magyarázat, ezeket [ ] jelek közé tettük. A szerző 1919 óta, tehát több mint hetven éve halott, ezért tudomásunk szerint e dokumentum a magyar szerzői jogi törvények alapján szabadon felhasználható.

A Lángész című kis füzetben sejtve jeleztem, hogy egy nagyarányú kibontakozás előtt állunk, a sejtelmet támogatta az, hogy engem 1880-ban a pozitívum megszólított és bizonyos munkakörrel felruházott, melynek befejezésére várnom és hallgatnom kellett.

A nagyarányú munka egyik cyklusa Párisban a világot túlszárnyalta, ezzel igazolva volt, hogy akadémiákon túl is van valami, amihez az embereknek hozzá lehet férni s ez a pozitívum. A Pozitívum kinyilatkoztatással érintkezik az emberrel s felvilágosítja s oktatja oly dolgokról, amiről semmiféle akadémiának tudomása nincsen és nem lehet. Ebből tehát az következik, hogy nekünk embereknek nem kell kétségbe esni, ha stagnáció vagyis megállás áll be az emberművelődés történelmében. Az emberművelődés történelme csak nagy ritkán lesz igénybe véve különösen - és ez a fajkibontakozás alkalmával megy végbe.

A körülöttünk közelebb élő nemzetek közül fajtulajdonsággal kibontakoztak már a napimádók, ide tartoznak az őseink, az arabok és a görögök. A görögök után uralomra jutottak a rómaiak, de ezek már két ezer évvel előbb Bacchus-imádók voltak, így hát a pozitívummal semmiféle összeköttetésben nem állottak, ezt igazolja az a Bacchus templom, amit a rómaiak Baalbekben felállítottak.

Jóllehet e hitetlen állapot megszüntetésére a sors a Bacchus-templomot földrengéssel sújtotta s az erkölcstelen államot tűzzel is pusztította, később még Attilával is megostoroztatta, de anyagi érdek, a hitetlen, beszámíthatatlan állapot állami züllést is hozott létre, s e züllésből menekült Róma a kereszténységbe.

Ma, amikor az európai felfordulást a merkantil órával mérik, s bűnbakul Vilmos császárt emlegetik, ez csak arra vall, hogy egyetlenegy ember sincsen, aki látná s aki az európai kultúrának alapjait vizsgálná, s amikor a virágokat szemléli, az elvetett magra is gondolna. Igen, az európai kultúrvilágnak a magja Rómában lett pácolva, s hogy e pácból mi került ki, azt igazolja a „parla”!

Ma már nem titok, hogy a görögök érzéke az Isteni ihlettel összeköttetésben volt, de az sem titok, hogy a rómaiak Bacchussal összeköttetésben állottak, a perspektívát nem érzéssel, hanem számozással pótolták. Még a XV. században is Leonardo mérnöki távlatával szemben egyetlen egy Raffael volt az, akit a pozitívum ihlete meglátogatott és a plein air távlatba beavatott, de a legmagasabb fokot ő sem érte el. Ellenben az ógörögök összeköttetése oly tiszta volt, hogy a hideg követ is képesek voltak megszólaltatni. Mnesikles Nike torza felolvadása igazolja! - De igazolja azt is, hogy a rómaiak alkotásai a görögök utánérzéséből, utánzatából, főleg pedig a kiszámított távlatból táplálkoztak. Ez alkalmat adott a gyenge tehetségűeknek arra, hogy számítással alkossanak oly munkát, amire ihlet hiányában képtelenek voltak.

Innen kezdődött a sok apró csillag csillogása, amit betetőzött manapság a photographia; amely nemzetnek nincs eredeti művészete, nincs fajtulajdonságának jelleme, amely országban a művészet utánérzés, utánzatokból fejlődik, ott az állam törvényeit nem tisztelik, amely országban a művészetek élén utánérző, utánzó egyedek állanak, ott más pályán is tehetségtelen, protekciós egyedek uralkodnak. Tehetséges művész az, aki az élő perspektívát meg tudja csinálni. És ez a minimum az, amit ma a mozgó képekkel szemben lehet követelni.

De nemcsak a szobrászat és a festészet terén, hanem minden téren, ahol újat kell teremteni, tehát még a politikai és hadászati téren is művekre van szükség, aki Isten ihletével újat képes teremteni, a hideg számító holt távlattal szemben pedig felül tud kerekedni. Ezt igazolja a mazúri tavak hősének az eljárása, ki minden lépésnél az Isten útját, a pozitívumot látja.

Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni.

Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem és bőségben volt részem. De elhagytam hazámat, mert el kellett hagynom, és csak azért, hogy életem alkonyán gazdagnak és dicsőnek lássam. E cél elérése miatt évek hosszú során át Európát, Afrikát és Ázsiát utaztam be, hogy a megjövendöit igazságot megtaláljam és a gyakorlatban festményben átvihessem, s mikor már megvolt a szükséges hadseregem, Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket, a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem. Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, mikor hatalommal, anyaggal terhelten a mennyországba úgysem juthat senki sem. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?

Miért nem vesszük észre, hogy százféle nyavalya van, mely a testet rágja, ami tulajdonképpen speciális európai betegség, ahol az emberek sarlatánok után indulnak, salvarsanokban keresik a gyógyulást, és napi eledelül használják az Isten káromlását és tagadását. Isten tagadásával már kétezer évvel előbb a Rómaiak Baalbekben Bacchus, Antonius és Veszta-szűznek templomot emeltek, s ezek a rómaiak voltak később egész Európának urai és valláserkölcsi téren elöljárói. Innen áradt szét a nagy Istentelen káosz minden téren. Körül lett vonalazva először az Isten, hamis vonal alá került a közerkölcs, az anyagelosztás kötve lett a római joghoz, a pazar, szertelen élvvágy határokat nem ismert, s habár mindezt az isteni végzet földrengéssel sújtotta, intelmül Herkulaneum és Pompejit elpusztította. Attilát a közerkölcs helyreállítására mozgósította.

Ma a XX. században élűnk, az Isteni végzetnek tudtommal más a kívánsága. Egészséges ember, egészséges szívvel és érzéssel fejlődjék tovább az ember művelődéstörténelmének igazolására.

Uram! A világ megújhodásában és kialakulásában részt akarok venni azzal a teljesítménnyel, mely 1880-ban Égi jóslat szerint 1907-ben jött létre. Az idemellékelt párisi katalógussal is igazolom, hogy ez a munka Párisban be lett mutatva; mikor a New York Herald kritikusa ezt igazolta, hogy ez az eredmény a világ minden munkáját túlszárnyalta. Később kísérlet történt, hogy Bécs és Berlinben ez a dolog méltó helyen kiállítható legyen, de ez a terv a vállalkozó hűtlensége miatt abba maradt. Ránkszakadt a háború, s ebben a veszedelmes állapothoz hozzájárult súlyos betegségem, mely korlátozta minden cselekvésem, sőt még a koronázás alkalmával sem volt módomban a koronázási jelenetet végig tekinteni, és ez csökkentette a lehetőséget egy nagyarányú festmény megörökítéséhez. Ma cselekvési szabadságomat az Isten visszaadta, erőteljes egészséget is adott e sorok megírására. Kérem Nagyméltóságodat, felségénél haladéktalanul bejelenteni azt, hogy ilyen esemény az ezredek alatt is a legritkább esetben fordul elő, legutóbb pedig csak Raffael volt némileg ezzel felruházva, ami a jóslatban különösen volt hangoztatva. Méltóztassék előadni továbbá azt is, hogy a teljesítmény világraszóló perspektívát is tartalmaz, vagyis az iskolák számára új rajz vonalat, melynek segítségével ki fog alakulni az érzés távlata, a festészetben pedig a napút színárnyalata. De ezzel még nem merül ki az isteni kapcsolat nagyarányú koncepciója.

a háború
asszony leányaink a kóbor dámákkal szálltak síkra,
ezzel tetőzve volt a divat hóbortja.
festő szobrászaink elmerültek az utánzatokba,
ezzel a művészet ki lett szolgáltatva.
keleti fantáziával készült a biblia,
a természet ismeretből megyünk a moziba.
Titkos társulatok bérletbe vették az Isten imádását
s csengős perselyekbe gyűjtötték a magját.
Titkos társulatok alakultak az Isten tagadására,
a tekintély lerombolására.
Titkos társulatok alakultak a fajok elhomályosítására,
az egyéni képesség megakadályozására.
Titkos társulatok alakultak az anyag felhalmozására,
a hatalom megbénítására.
Titkos társulatok alakultak a történelem meghamisítására,
a fajbeli erény elpusztítására.
Titkos társulatok alakultak a nemes fajok kiirtására,
a fajtulajdonságok megbénítására.
Titkos társulatok alakultak a tehetetlenek fenntartására,
az anyagi jónak megosztására.
Titkos társulatok alakultak a szeszes italok pártolására,
az ember egészségének megrontására.
Titkos társulatok alakultak a dohányzás meghonosítására,
a nagymérvű húsevés fogyasztására.
Titkos társulatok alakultak a tea, kávé, ópium, cocain és morphium forgalmára, a telhetetlen kalmárok gazdagítására.

De alakultak titkos társulatok az arany, gyémánt s minden érték lefoglalására és a kőszén elpusztítására. De alakultak társulatok emberhús vásárlására, az Isteni teremtmény meggyalázására. Társulatok alakultak a fajtalanságra, a testi élvezet kihasználására. Társulatok alakultak a kenyér, zsiradék, a tej hamisítására s a liszt értéktelen osztályozására.

De kialakultak társulatok mindennek a hamisítására, csak nem az Isten imádatára.

Miért kötötte határokhoz az Isteni bölcselet ezen a világon mindent, ami fajtulajdonságot jelent?

Fajtalan nemzetközösséget, fajtalan közös szerelmet nem ismer el a természet.

Ti, hibás emberek, nem elég, hogy a sarlatánok útjain eltévedtetek, hanem az isteni természettel szemben támadásba mentetek. Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegővel, megrontottátok füsttel, bűzzel, ti nem voltatok megelégedve a legjobb forrásvízzel, teli tettétek magatokat különféle szesszel, tinektek hiába sütött a nap - ti nem vettétek észre, tielőttek hiába zúgnak a patakok, rohannak a folyók, megtermékenyíteni őket, ti nem voltatok arra valók.

Ám menjetek az ócsárolt barbárokhoz, akárcsak a Földközi-tenger partokhoz, mit művelnek ott az emberi kezek kis folyó vízzel, mentén letelepszenek. Milliók számára különfélét termelnek. Ők nem zúgolódnak a kis forrás, patak mentén, addig mi az egyik határban a kimaradt eső miatt zúgolódunk, a másik határban a bő eső miatt káromkodunk, a nagy vihar közeledtére a korcsmában pipára gyújtunk.

Ezek a hibák, melyek általánosan feltűnnek a világlátott egyén szemében, lehetetlen, hogy uralkodjanak a természetben. Éppen azért, mert az Isteni természet ezeket nem tűri, az emberi nem fajtulajdonságát elveszti. Fajtulajdonság nélkül a családfa nem fejleszthető, fejlesztés nélkül az élet ezen a földön nem folytatható.


Vége.