A Pantheista
A Minden és Egy! Hagyjuk már!
Nem értek abból mitsem.
Tehát van személyes tanár,
S személyes Isten nincsen?
---
Jó az isteni félelem,
De egyszersmind nagy kényelem.
Hit nélkűl, vallást nem ismerve
Sokkal nagyobb az élet terhe,
Maga eszén kell tenni, venni,
Mással s magával békén lenni
És persze bízni szív szerint,
Hogy Isten mégis ránk tekint.
*
Kiben tudás van és művészet,
Úgy is vallásos.
S a kiben nincs tudás, művészet,
Legyen vallásos.
---
Atyámtól van a termetem,
S a rendes, pontos élet.
Anyámtól víg természetem,
S hogy szívesen mesélek.
Az ük a nők után esett,
Ebből van némi részem,
Az ükné ékszert szeretett,
S ezt néha én is érzem.
Így forrván össze négy elem,
Hogy nincs, ki szétveheti,
Az egész lurkón, kérdezem,
Mi hát az eredeti?
---
Külső, belső életemet
Kettéosztni sohse bírtam.
Mint egészet, nem mint felet
Írtam mindent, a mit írtam.
Szívem és eszem szerint
Adtam híven, a mit adtam.
S így, barátim, váltva színt,
Mindíg ugyanaz maradtam.