Ugrás a tartalomhoz

A Margit-szigeten

A Wikiforrásból
A Margit-szigeten
szerző: Gárdonyi Géza

Sétáltam árván, búsan egymagam
És néztem a rózsák hogy nyílanak,
Virág virághoz hajlik, hajladoz,
s érintkezik a sok virág ajak.
S amint susognak, leheletüket
Mindenfelé érzem a szigeten
Oh édes élet! boldog szerelem!

Egy kékruhás, kenderhaju leány
Jött a mamával a vén fák alatt,
Sárga cipő volt formás lábain,
S én sohse láttam karcsubb derekat;
Két csillag kéklett arcának havában,
A mama pulykásan jött s szigorun.
A kavics zörrent. Én csak álldogáltam.
A lány rámnézett mélán, szomorun.