A Látás szonettje

A Látás szonettje
szerző: Orosz László Wladimir

Minden látszó tárgy otromba mimézis:
Csak Tiszta Forma a Lét igaz nyelve,
Gyémántba hullva, gyönyörré préselve.
Amint tanítja megannyi szent tézis:

Mi magából él, magának elég is. –
Nincs múltja, jövője, vágya, félelme,
De rejtett okból, mit nem ér fel elme,
Időtlen terve meghasadni mégis;

S míg zord fensége vakon visszamarad,
E repedésen Te zuhansz ki, égve,
Szétnyilallva az üres messzeségbe!

Az Anyagon csak átsejlik a Forma,
Mert mindig szitál a Távolság korma,
Ha felparázslik bűvös szembogarad.