A „krymi képekből” I.
1856
Jut-e eszedbe? este volt, a
Fülmile szólt, tenger zugott,
Fehér ákácz-virág rezegve
Borítá be a kalapod...
Vad venyigék, sziklás utak közt
Lovunk egymás mellett haladt,
Kezeink ott egymáshoz értek,
De ajakunk szótlan maradt.
Te lehajoltál a nyeregből
S letéptél egy vadrózsa-szált,
S a rózsával fölékesítéd
Lovadnak büszke szép nyakát.
Ruhád szeszélyesen czibálta
A galy, te azt fel sem vevéd,
Te csak nevettél s azután is
Tépted a rózsát, mint elébb.
Jut-e eszedbe még a csermely?
Az ujjongó völgy és halom?
- Rá se gondoltunk még mi akkor
Hogy szívünk' érje fájdalom...