A „Magyar Stúdió” avató kiállítása
szerző: Bálint Aladár
Nem tudom miképpen realizálódnak a magyar műtárgyak külföldön való elhelyezésének reménységei. Sok mindent mesélnek és a hírek nagyon is ellentmondanak egymásnak. Festőink, szobrászaink dús álmokat szőnek és álmaikban nem a művészi teremtés ezernyi színe, árnyalata, illata rezeg, hullámzik, hanem sok-sok dollár, frank, font, márka, szokol, és külföld pénznemeinek minden változata. Már most az a kérdés, kellenek-e a külföldnek még potom külföldi papírosért is magyar képek, szobrok, vagy pedig az export ügyes táncosainak kápráztató játéka csigázza-e fel művészeink vágyait. Fontosnak elég fontos, hogy a magyar művészetet külföldön is megismerjék és megszeressék, de az ellen maguknak a magyar művészeknek kellene protestálni, hogy magyar márka alatt műtermi szemét, vásári rongy kerüljön külföldre. Néhány üzletember zsebe ha meg is telik idegen eredetű bankóval, az még nem annyira nemzeti érdek, hogy hosszú esztendőkre hitelét veszítse a magyar kép és magyar szobor.
Ennyit a „fellendült” művészi exportról.
A Magyar Stúdió című vállalat tudtunkkal szintén kivitelre alapítja létét. De jóleső reménységgel olvassuk a Nemzeti Szalon kissé szürke nevei közé illesztve Meller Simon, Petrovics Elek, Majovszky Pál, Kohner Adolf és még néhány derék művész és műértő nevét is. Csak az a fontos, hogy ezek az emberek művészi hitüket, becsületességüket, gazdag tudásukat kellő súllyal és eréllyel érvényesíteni is tudják.
Az első kiállítás anyagával igazán nem vallunk szégyent külföldön. Sok név hiányzik ugyan, melynek nem szabadna hiányozni, de az átlag színvonal tisztességes és felesleges holmi kevés van a kiállításon. Csók István, Vaszary János, Rippl Rónai József állnak az első vonalban. Vaszary János cirkuszképe külön szenzációja nemcsak e kiállításnak, hanem az egész magyar művészetnek. Esemény, Magyar Mannheimer, Feszty Mária és még néhányan megérdemlik, hogy jóindulatú érdeklődéssel tartsuk számon tevékenységük eredményeit. Meglepő, hogy sok olyan művész, ki a műcsarnokban évről-évre selejtes és tizedrangú munkákkal szerepel, mintha megemberelte volna magát, magasabb színvonalra törekedve érdekes és jó képet küldött e kiállításra. Körülbelül ez a legfontosabb mozzanata a Magyar Stúdió avató kiállításának.