A' szerö elete módját változtatja
szerző: Barcsay Ábrahám
Hasztalan ébresztgetsz, Társ! vígabb nótára,
Mert hogy telepedtem Vág' zúgó partjára,
Lantom' függesztettem fekete szil fára,
'S lassanként igyekszem más élet' módjára.
Nem a' nagy buzgóság tészen ilyly változást,
Tudod, hogy az idö ront minden alkotást,
Ö hoz tagjainkra vénséget rothadást,
Ö szerez lelkünknek külömb okoskodást.
Ha vénül a' kertést, nem mivel rózsákat,
Nem épít hívságos tornátz házatskákat,
Hanem inkább ültett hasznos gyümölts fákat,
'S fony aszalójábann füstölö lészákat.
[p 0094] Többnyire párkáhozz kapnak a' halandók,
Melylyek, mint az álom, könynyen el mulandók,
Olylyanok, mint magunk, nem meg maradandók,
Az örökös jóra kevesen hajlandók.
Egyik oltárokhozz lapúl vénségébenn,
A' más pénzt bálványoz korosb idejébenn,
Ez belé betegszik sok építésébenn,
Amaz gyönyörködik számtalan pénzébenn.
Menynyi boldogságok várnak utóljára,
Melylyekkel érkezünk halálnak partjára?
'S alig írhatjuk ezt egymásnak sírjára:
Itt fekszik, ki nem lön senkinek kárára.
Harmintz esztendeje, hogy Anyám' méhéböl,
E' világra sírva jöttem hírem nélköl,
Ezt minap olvasám Atyám' egy könyvéböl,
Ideje, ébredjek álmom' mélységéböl.
Eleget álmodtam Hazámnak javára,
Söt ha szélylyel nézek világ' piatzára,
Úgy tetszik, álmaim lennének hasznára, De (2 ... ]
Vagyon Krimieknek egy roppant Ládája,
Melyly azon Országnak leg nagyobb tsodája,
Neve Tatár nyelven a' Napnak Bárkája,
Vas annak oldala, vas teteje, 's zárja.
Nintsen Anya levél abbann, se Tudomány,
Nintsen nemzetektöl oda rejtett Zsákmány,
Nintsen imádságra benne fekvö Bálvány,
Üres, még is féli az egész Tartomány.
Nehéz vas rudakon örzik hét lakatok,
Kik úgy függnek rajta mint nagy verö kosok,
Mondják, készítették a' Menynykö kovátsok,
Egyéb részeiröl én most tsak hallgatok.
Erröl azt hirdetik az egész szigetbenn,
Hogy rég, még emberek éltek egyességbenn,
E' Láda nyitva vólt egész esztendöbenn,
'S ki ki mindent talál benne szükségébenn.
Az éh közeledvén talált bö asztalra,
A' szomju tsak hamar akadt jó italra,
Halálos betegek leltek orvosságra,
És a' mesztelenek kaptak jó bundákra.
Egy képen töltötte szívek' kívánságát,
'S lankadó lelkeknek titkos vágyódását,
Ott találta Dídó kedves Éneását,
Ott lelte Pilades gyengéltetö Társát.
A' Bölts oda jövén mély tudományával,
Valóbann egyesült természet' titkával,
A' Tudós könynyebben fért meg tsimbókjával,
Melylyet maga tzinált szédelgö agyával.
[p 0096] Anacharsis, Socrát jártak e' Ládánál,
Plátó tovább akart menni több Társánál,
De szinte hagymászbann esék Barátjánál,
Midön világokat koholt Vatsoránál.
Boldog idök vóltak, de hamar múlának,
Mert hogy a' Nemzetek meg szaporodának,
És majd Királyokat külön választanának,
Ezek a' Ládára tüstént rohanának.
Egyik Követeket küldött látására,
A' más Katonákat el foglalására,
Harmadik álgyúkat öszve rontására,
De bé zárá magát szemeknek lattára.
Nem is nyilik meg már, mondják a' Tatárok,
Míg e' földön lesznek hatalmas Tsászárok,
'S bika tsög tzímerü írtóztató Tsárok,
Kiktöl szomszédoknak nem bátor hátárok.