91. szonett
Sok, születésében büszkélkedik,
Sok, esze-, kincse-, testi erejében;
Ruhába’ más (szabása rosz pedig),
Más, eb-, sólyomban, vagy lovakban épen.
Gyönyöre megvan minden szenvedélynek,
A melyet minden más fölé helyez.
De én ilyen szűk mértéket csekélylek,
Vágyam csak a legszebbnél szebbre lesz.
Szerelmed nékem nagy születésnél több,
Kincsnél dusabb, szebb mint sok czifra lom;
Sólyom-, vadászeb-, büszke ménnél féltőbb;
Ezt birva, mások gőgjét kaczagom.
Nyomorom egy: hogy a mi birtokom van,
Mind elvehet’d s koldussá tészsz ujonnan.