A lap feldolgozottságának foka

72. szonett

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 71. szonett72. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly
Sonnet 73 →

Hogy a világ ne űzze-fűzze váltig,
Mi érdemem volt arra hogy szeress,
Én kedvesem, tovább még mint halálig,
Feledj: nincs érdemem mit emlegess.
Elmés hazugságod tehet csupán
Javamra többet mint önérdemem:
Ez több dicsőséget fűz én reám
Mint a fukar valóság szán nekem.
hamisság kelni ekkép hű szívedbe’
Hogy csalfa módon rólam jól beszéljen:
Inkább legyen nevem is eltemetve
Semhogy téged vagy engem szégyen érjen.
        Mert én szégyenlem a mit alkoték,
        Te meg szeretni azt, mi semmiség.