36. szonett
Vallom, külön kell kettőnknek maradnunk,
Bár osztatlan szerelmünk egy legyen;
S minden hibát csak egymagamra hagynunk,
Hogy terhöket, nélküled, én vigyem.
Kettőnk szerelmiben csak egy a czél;
De köztünk a sors oly választ emel,
Mely, bár szerelmünk változatlan él,
Üdvünk sok édes perczét lopja el.
Szerelmemet hirdetnem tiltva van,
Nehogy bünöm rád vesse szégyenét;
Nyiltan te sem tisztelhetsz nyájasan
Hogy el ne vedd nevedtől jó hirét.
Ne is tedd: úgy szeretlek téged én,
Hogy – mint magad – jó híred is enyém.