32. levél

32. levél szerző: Gyóni Géza

1915. 1917.

Oly fehér lehetsz, mint a hó;
Oly tiszta lehetsz, mint a harmat, -
Az ajkam, ez a keserű ajk
Mult csók nyomát keresi rajtad.

Könnyed, csókod hiába már, -
Nem lágyul el aszkéta-arcom.
Könnyben, csókban tovább folyik,
Tovább folyik emésztő harcom.

Ha oda tudnék csúszni hozzád!
Átfogni vezeklőn a lábod!
Ha tudnám még a megváltó szót:
»Szenvedtél, és én megbocsátok.«

»Szerettél, és én megbocsátok, -
Csak ifjú véred, az csapott ki...«
De gőgös szájjal hallgatok, -
Jaj, nem tudok már krisztuskodni.