1921.nov.4.

1921.nov.4.
szerző: Bárd Miklós

Kardom törött, a pajzsom szertemállott,
Ma leütik fejemről koronámat
És megaláznak.
Istenanyám!... nagy lenne bár vétkem,
A siralmak e zordon éjjelében
Állj szóba vélem.

Én Hungária a te büszke lányod,
Zord végezése ellen, én a vádlott,
Vitát nem állok.
Csak egyet Uram: odalökve vétlen,
Ne vess te engem latroknak kezében,
Láss halni szépen.

Diszits föl engem, veszni szánt leányod,
Tedd a fejemre fénylő koronámat,
Te százszor áldott.
Add pajzsomat, kezembe add a kardot,
Aztán takard el borus Isten-arcod,
Ne nézd a harcot.