1919
szerző: Juhász Gyula
Új esztendő. Az ember eltűnődve nézi számait, a két egyest és két kilencest, amelyek, mint a keresztrímek váltakoznak. A toll leírja, most először és a beidegzés folytán majdnem eltéveszti az utolsó számot. Úgy vagyunk vele, mint lord Byron a Grillparzer nevével, meg kell tanulni, hiszen sokat fogjuk még ismételni. Talán örökké emlékezetes lesz, talán nevezetesebb, mint 1526, mint 1848, talán még fontosabb és híresebb, mint 1453 vagy 1789. Lehet, hogy a legemlékezetesebb év lesz, mióta a világnak története van, mióta Prométheusz tüzet lopott az égből az agyagba. Minden kilátás megvan hozzá, hogy az legyen.
Egy éve, két éve, három éve azzal az érzéssel köszöntöttük a gergelyi kalendárium első napját: az idén talán vége lesz. És akkor béke lesz és a béke mindig jobb, mint a háború és főleg ez a háború. Ma nem mondhatjuk, hogy a végét várjuk a háborúnak. Ma a kezdetét érezzük valaminek, ami még nem volt, mióta a Platon politikus állatja életre és uralkodásra berendezkedett e különös fényű csillagon. Vagy talán már volt olyasmi egyszer, aminek jövetelét hiszik és remélik a népek, volt talán, a bibliai vagy rousseaui paradicsomban. És volt, nagy és szelíd koponyák elképzeléseiben és elgondolásaiban, a platói államban, a morusi utópiában, a zolai evangéliumban.
Hogy milyen lesz, hogy melyik őséhez fog hasonlítani, hogy egyáltalán hasonlítani fog-e eddigi terveinkhez, hogy abból a szövetből készül-e a világ motolláján, mint eddigi vágyaink és álmaink: ki tudná megmondani? Hogy terrorral akar-e jönni, mint a régi uralmak, vagy szelíd igával, mint a kereszténység, hogy egyszerre dönti-e le a múlt falait és tornyait, mint a jerichói kürt, vagy lassan, de biztosan közeleg, mint a Nap a Herkules csillagképe felé, ma erre is csak a modern tudás ignorabimusával válaszolhatunk. De jönni fog, de itt lesz, talán már itt is van, mint Pál Athénben, aki az Ismeretlen Isten oltárához lép, ám a pogányok nem akarják meglátni a barbárban az apostolt, aki minden népeknek elhozta az új vallás evangéliumát.
Igen, új vallás kezdődik itt, amelyet lövészárkok mélyéből hozott föl a nap fényére a szenvedő ember, mint ahogy az első keresztények fiai a katakombák méhéből hozták a megváltást a haldokló és újjászülető világnak. Lehet, hogy ennek az új hitnek napja még nem látszik tisztán és világosan a horizonton, lehet, hogy még nagyon ködös és homályos a vér párájától, lehet, hogy még sok felhő és füst fogja eltakarni, lehet, hogy még csak a fata morgana játszik szomorú és réveteg szemeinkkel, de az új nap van, az új nap fölkel, és ma már virradat van, ma már dereng, ma már a hajnal szürkülete és zengése árad széjjel győzelmesen.
Az új vallás, mint minden vallás, az egész emberiséghez akar és fog szólani. Most még talán nincs itt a Messiása, talán, ha megszületett, alomban barmok között fekszik vagy föl nem ismerve jár-kel a tömegben, de prófétái már erősen jelentkeznek és prédikálnak. Az egyiket, ugyebár, Wilsonnak hívják, a másikat Leninnek, van közöttük költő és tudós, hideg ész és tüzes szárnyalás, az emberiség már fölállította az oltárt és talán már ácsolják a keresztfát.
A külső világi változások mellett a lelkek színeváltozása is megkezdődött. Krisztus és Zarathusztra örök harcának új fejezete indul, ez nem pártok és osztályok küzdelme csupán, itt principiumok és elementumok csapnak össze, itt János jelenéseinek csodái mutatkoznak.
1919. Mit fognak írni rólad a krónikások? A horoszkópod olyan konstellációt mutat, amelyre büszke lehetnél, tudatlan újszülöttje az Időnek. Talán jobb lenne egy másik, szelídebb és csöndesebb csillagból szemlélni a Föld csodáit az Üdv ez új esztendejében, de itt érdekesebb és talán érdemesebb? Szemlélni? Ma mindenki harcos és hívő, aki élni akar. Testvéreim és bajtársaim az Életben, nem tudni, a három béből mennyi terem 1919-ben, de hogy embernek lenni újra dicső dolog legyen: erre törekedjék most minden teremtett lélek, mert ma már megint szabad erre törekedni egész szívünkből és minden erőnkből!