118. szonett
Sonnet 119 →
Mint, ha erősb ital mará inyünket,
Hogy szájizünket még jobbá növeszszük,
Vagy megelőzni betegségeinket,
Szerben a bajtul óvó bajt beveszszük;
Mindig kivántabb édességeiddel
Tetézve én is, keserűnek estem,
A megbetegülésnek vágya vitt el
S felesleges fölgyógyulást kerestem.
Létlen baj ellen bajt magára vonni
Szerelmemet fondorkodása vitte,
S egészséget hozott megorvosolni,
Mely ép bár, gyógyszerét a bajba’ hitte.
De megtanultam, és valóban áll:
Tőled, betegnek, a gyógyszer halál.