A lap feldolgozottságának foka

115. szonett

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 114. szonett115. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly
116. szonett →

Mind a mit eddig irtam, hazugság volt;
Az is hogy nem tudlak szeretni jobban.
Elmém nem képzelé, szivem úgy lángolt,
Hogy égni tudna még teljesb lángokban.
De a kalmár idő s miljárd esélye
Ha közbe lép: elnémul esküszó,
Szépség fakúl, bénúl király erélye,
S lesz a szilárdság lenge, változó.
A zsarnok idő kényitől remegve
Mondám tehát: »Most legjobban szeretlek.«
Nem bizva változandó szépségedbe’,
Előnyt adék a biztos perczenetnek.
        A szerelem pedig kis csecsemő:
        Időt nyervén, azóta egyre nő.