106. szonett
Ha rég letűnt idők évkönyviben
Szép hölgyek bájiról olvasgatok,
S föltünnek a széppé tett ó rimen
Az elhalt hölgyek s büszke lovagok,
Hol minden szépség összefogva van,
Kéz, láb, szemek, szemöldök, arcz, ajak:
Ugy tetszik, a báj ős vonásiban
A te szépséged van leirva csak.
Magasztalásuk így csak jóslat ám,
Sejtvén korunkat s benne tégedet;
S mert jós szemekkel láthattak csupán,
Nem festheték méltón szépségedet.
Korunknak pedig, bámulattal telve,
Van szeme látni, nincs dicsérni nyelve!