(Hatvanötödik)

(Hatvanötödik) szerző: Balassi Bálint

Szarándoknak vagy bujdosónak való ének

az „Minden állat dicsér, Úr Isten [tégedet]” nótájára etc.

 
1 Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten,
     Ki előttök mentél tüzes oszlop képben,
     Ígéret földére vezérelvén szépen,
     Kalauzok voltál minden szerencséken.

2 Te adtál csillagot három szent királnak,
     Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,
     És Heródes előtt futó Máriának,
     Te voltál vezére minden szarándoknak.

3 Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,
     Mert, ím, bujdosni űz nagy bú és szemérem;
     Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,
     Őrizz meg gonosztól, felségedet kérem!

4 Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,
     Szívemet peniglen hittel, merészséggel,
     Bujdosó fejemet törödelmességgel,
     S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel!

5 Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,
     Búmban, örömemben reád figyelmezzek,
     S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek,
     Soha semmi helyen el ne felejtselek;

6 Hogy bujdosásom ideje tölte után
     Én édes hazámban térjek esmét vígan,
     Mindazokat jó egészségben találván,
     Akik szomorkodnak éntőlem búcsúzván.

7 Felejts el annak is háládatlanságát,
     Aki most erre vett engem, régi rabját,
     Ámbár élje vígan felőlem világát,
     Csak énbennem olts meg nagy szerelmem lángját!

8 Én édes hazámból való kimentemben,
     Szent Mihály-nap előtt való harmad hétben,
     Az másfélezerben és nyolcvankilencben
     Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben.