(Ha jő a tél, dideregve búvik…)

*** (Ha jő a tél, dideregve búvik…) szerző: Fjodor Ivanovics Tyutcsev, fordító: Szabó Endre

Ha jő a tél, dideregve búvik
A jég alá a kis patak,
Csilláma elvész, szökdelése
Elcsendesül a jég alatt.
Csak az örökkön élő forrás
Vizével nem bír a hideg,
Ez csillog és bugyog szünetlen,
S morajlik tőle a liget.

A sors csapásitól lehűtött
Sziv is szenved ily jég alatt,
Az ifjuság víg kedélyének
Patakja benne nem szalad,
Ámde a jégkéreg alatt még
Van élet és van enyhe nesz,
S mint a forrás tovább morajlik
A hideg, néma csendben ez.
 
(1835)