A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

szerző: Móra Ferenc
1918

Lelketek Isten lássa kegyesen,
A piavei halál-füzesen
Elcsorgott vérü szegedi legények, -
Aludjatok, aludjatok szegények!
Ti szépek, jók, ti délcegek, erősök,
Nevető szájú, gyerekszívű hősök,
Bánaterdőnknek reménysarjai,
Szemünknek kialudt világa, ti!
Hazádat védő haragos folyó,
Holtakon bosszúd ne legyen mohó,
Hisz az is mind hazájáért esett el,
Síruk simítsd be legszebb fövenyeddel!
Szél, aki halk könyűnk szárítgatod.
Vígy fölibük búzavirágmagot,
Jegenyepelyhet, árvalányhajat
S nem lesznek árvák már a hant alatt.
S ti zokogó magyar fülemilék,
Ha költözésre készt e zord vidék,
Pihenjen ott meg vándorútatok
És hirt nekik gyászunkról dalljatok!
S itélő Isten, ki a szívbe látsz,
Kiében őmiattuk bűnt találsz,
Rongy lelkinek az itéletnapon
Szined előtt ne legyen irgalom.