„A suttogók…”

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
„A suttogók…”
szerző: Bálint György
1937

Elképedve olvassuk Szálasi vallomását és ezt az egész Szálasi-ügyet, ahogy az úgynevezett „láthatatlan front" homályából kibontakozik, minden sötét fantasztikumában, minden szédítő zagyvaságában és hajmeresztő abszurditásában. Mi ez? Mi ez, kérdi az újságolvasó magában, amikor ezeket a képtelenségeket olvassa. Mi ez? Vízió? Egy vízió ponyvaregénye? Ezek az esküminták és ez az egész... Igen, ez az egész „szervezkedés" vagy „mozgalom", amelybe azzal a kecsegtető kilátással hívták a tagokat, hogy ott majd alaposan be kell fogni a szájukat, mukkanni sem szabad – mert az nem lesz olyan párt, mint a többi. Ez volt az a „párt", amely még nem volt meg, de már abból indult ki, hogy más pártot nem tűr, mert „átmeneti időkben nincs szükség pártokra". Csak arra az egyre, persze… De mi az, ami akárcsak egy ember fejét is így felforralhatja? A totalitásnak micsoda éjfekete szuggesztiója ez? A szabadsághiánynak, sőt szabadságtiltásnak micsoda boszorkányos varázsára gondolt ez a mozgalmasdi? Amely szemben áll mindennel, ami történelmi fejlődés és hagyomány. Őnekik nem kell a magyar alkotmány, amely minden magyar élet alapja. Szálasi úrnak más intézmény kell, „zászlósfőivel", „hűségköreivel", „suttogóival", negyven évre való királyválasztásaival és – ah! – a hatalom átvételével. A hatalom átvétele, amelyről úgy beszél, mint más komoly párt egy szociálpolitikai programpontról, mint amit őneki csak akarni kell. Itt jön ki a dolog minden abszurduma, de minden tanulsága is. Mert a hatalmat nem adják át, az nem átadó, tehát nem is lehet átvenni. A hatalom átvétele az alkotmány ősi, történelmi földjén nem lehet politikai program – a magyar nemzeti konszolidáció földkérge sokkal hatalmasabb, rendíthetetlenebb és megingathatatlanabb, semhogy minden ilyen „mozgalom" máshova kerülhetne, mint ahova került is: a büntetőbíróság elé. Nem politikum ez, kriminalitás ez. De tanulsága – az volna a politikában is. Elsősorban azoknak, akik olyan naivul szokták kérdezgetni, hogy ugyan hol van a szélsőség? Másrészt azoknak is, ha vannak ilyenek, akik „nem helyeslik, de megértik" a szélsőséget.

Forrás[szerkesztés]

  • Lásd a vitalapot!