Őszi skizz

Őszi skizz szerző: Tisza Domokos

Hideg van, hideg van, fagylaló fuvattól
Hullámzik az érnek hidegült kebele,
A száraz meleg nyár, — gólya hirnökével,
Fecske táborával messzi útra kele.

Megrezzen a fának ritkult sárga lombja,
S reszket, inog, mintha erős lázban volna,
Az elégett mezőn, ordítva, az ördög’
Elfonnyadt szekerét az őszi szél hajtja.

A dermedő gémek nyakuk beljebb húzzák,
Sötét odvában a bagoly fázva huhog.
Szelek búgásának, levél zörrenésnek,
Sürű hideg eső búsan közé susog.

Im a lemenő nap a fellegek közül
Int a dúló szélnek, mire mindjárt megáll:
És a magas csernek megnyugodt tetejét
Arany csókkal hinti az utolsó sugár.