Üzenet haza

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Üzenet haza
szerző: Móra Ferenc
1914. augusztus 4.

Kislányom, ha az ablakunk alatt
Dalolva mennek a katona bácsik,
A legpirosabb muskátlik közül
Mind tépd le nékik, ami még virágzik.
És hintsen csókot rájuk kék szemed,
És hintsen csókot a kis puha szád is,
A szürkülő fejűkre legkivált -
Hátha köztük van a te apukád is!

Mezítlábas kislány az utcasarkon
Szemét ha szomorún szegezi rád,
- Testvérek vagytok valamennyien most -
Tedd ölébe a kokárdás babád.
Taníts azokrul játszi dalt neki,
Kik bujócskázni mentek a halállal,
Ő meg cserébe téged megtanít,
Hogy kell jóllakni a kenyér hajával.

S arany szemével a naptámadat
Ha bekacsint a függönyön keresztül,
S azt hallod, hogy kint tombol az öröm,
S cigányok hurján vídám zene zendül:
Csattanjon össze a te két kacsód is,
Mint liliomok, hogyha zúg az orkán, -
Talán valami szép pillét fogott
Apuka néked a szerb hegyek ormán.

S egyszer, ha a nap vére elfolyik
S új csillagok szikráznak a menyégen
S az emberek szemének csillagát
Kihunyni látod könnyek tengerében:
Egy miatyánkot lefekvés után
Külön rebegjen a te tiszta szád is -
A hadak útján lelkek szállanak.
Hátha köztük lesz a te apukád is...