Ütött az óra

Ütött az óra szerző: Garay János

   Ütött az óra; Kárpátok tetőit,
A gazdag alföld áldott téreit,
Szomjazzák Kúnság és Bánát kalászait,
Ménes s Tokajnak szőlőhegyeit;
Szomjazzák a magyarnak szép honát,
Egy ezredéve ősi birtokát.

   Téged kivánnak Árpád szent hazája,
E drága földet négy folyók között,
Melyet vérökkel szerzettek apáink,
A hív utód vérével öntözött;
Melyben apáink sirja hamvadoz,
Hol gyermekink bölcsője ringadoz.

   Téged kivánnak gazdag aranyoddal,
Szép hölgyeiddel dús, magyar hazánk!
Vad szenvedélylyel köszörűlik a tőrt,
Uszitják egymást ellenink reánk;
Sem kevesebb, sem több, a mit akarnak:
Mint vég- és irtóharczot a magyarnak.

   Fel, fel magyar nép, ősi szép hazádért,
Fel hölgyedért, fel gyermekeidért!
Kelhetsz-e szebbért, víhatsz-e nagyobbért,
Mint mikor értök ontasz hősi vért?
Fel, fel magyar nép, boszuló csatára!
Hazád, szabadságod lesz harczod ára!

   Koczkán hazád, koczkán a szent szabadság!
Vészben oltárod s házi tűzhelyed!
Van-e mid, a mit föl ne áldozz értök?
Hazádé, vagy a vészé mindened?
Le ujjaidról mátkagyűrüdet,
Az ország abból harczi pénzt veret!

   Le köntösödről az aranyt, a gyöngyöt,
Ötvös helyett csiszárok kellenek;
Ezüst, arany helyett kemény aczélból
És vasból kardot, fegyvert verjenek,
Miért aranylánczon zsebedben óra?
Veszélyben szív az óra mutatója!

   Gazdag, szegény, öregje, ifja indul,
A férfi fegyvert ölt, életovót,
A nő menyasszony-köntöséből varrja
S kitűzi a buzdító lobogót;
Ágyúvá lészen a torony harangja
Előbb, mint a hon temetését kongja.

   És mindnyájunkért és mindnyájan egyért!
A jelszó áll: vagy élet, vagy halál!
Halál az árulásnak s szolgaságnak!
Neked, szabadság, szent oltárod áll!
Körötted élet és halálra készen
Az áldozó Árpádnak népe lészen!

   Ti akarátok, hogy csatára keljen,
Ti, hogy véres legyen az áldozat!
Reszkessetek, mert harcza szörnyü lészen,
Az igaz ügy szent diadalt arat!
És mint a phönix hamvadó porából,
Kelend ki a magyarnak népe e csatából.