Üresség

A Wikiforrásból
Üresség
szerző: Fajcsák Henrietta
Autizmussal önmagamba zárva · / · 2005 · / · 141.o.-1990

Ha ránézek valakire,
Egy törött, üresen csillogó
Szempár néz vissza rám.

Ha beülök az autóba
És száguldok az üres országúton.
Üres szemeket hunynak rám.

Felnyitok egy könyvet,
S abban az üres szavak
Számomra semmit nem mondanak.

Ha veszek egy papírt,
Mert írhatnékom van,
S írom az üres szavakat,

De rájövök:
Ez a papír is üresen visszaröhög.

Felnézek az égre,
S az arcomra sütő napsugár
Üresen ragyog már.

Ha bekapcslom a tévét,
Látom a sok üres embert,
Kik üres szívükből
Üresen szeretnek.

Belepillantok a tükörbe,
S csak nagy ürességet látok,
Mit magamnak se bocsátok.

S ha kimegyek az utcára,
Üresen mennek el mellettem,
S az üres zaj, óh, mily zavaró!

S ez a kietlen üresség,
Mily szívfacsargató!
S a világ örökre üres marad,
Ha nem bandukolsz a fényben, egymagad.