Út az égbe

Út az égbe szerző: Szalay Fruzina

Ama tündöklő, hosszú fényvonal,
Amit a hold a mély tengerre vet,
Az út az égbe, nézd, hogyan ragyog
A nagy , rejtelmes tengervíz felett.
Mind elpihentek a fehér habok,
Az éj leszállt halk szárnnyal, nesztelen,
Szürkén, csendesen összeolvadott
Az alvó tenger és a végtelen.
A föld, zajával, messze elmaradt,
Suttogva mormol titkosan a víz.
Ó milyen édes, könnyű volna most
Az útra lépni, mely az égbe visz!
De köztem és a fényes út között
Mikéntha néma gát terülne szét,
Nagy, széles árny borong a tengeren,
Titokzatos, örvénylő, mély, sötét.