Út

A Wikiforrásból
Út
szerző: Alekszej Vasziljevics Kolcov, fordító: Szabó Endre

Hosszú út előttem
Már régesrégóta,
De nem repülhetek,
Nem járhatok rajta.

Mi tart vissza tőle?
Mit sajnálok itten?
Mért nem akarok én
Eltávozni innen?

Az tán az én sorsom,
Hogy árva maradjak?
Boldogság, szerelem
Végkép idehagytak?

Egész ifjú vagyok
Éveim után még,
Fejemben gondolat,
Szívemben meg láng ég.

Van szolgám is elég
S tele az erszényem,
S vár fekete lovam
Fölnyergelve régen.

Nem merek én mégse
Messze útra kelni,
Idegen világban
Szerte járni, kelni.

Vígan lakomázók
Közzé nem mehetek -
Minek daloljak ott
Szomorú éneket.