Új kínok

Új kínok
szerző: Vörösmarty Mihály

1822.

Szinte megnyugodtak
     Aggodalmaim,
S kezde már derűlni
     Elborúlt szemem,
Csendesedtek hév szivemben
     A bús érzetek,
S lelkemen elszúnyadoztak
     Vad kétségeim.

Ekkor látom őtet
     A szép megvetőt,
Tiszta kellemében
     Vígan, nyájasan,
S nyomban elhágy nyúgodalmam,
     Kedvem, örömem,
S százszorozva visszatérnek
     Régi gondjaim.

Ó ki napjaimnak
     Intézted sorát,
Ments meg e bajoktól.
     Vagy vedd éltemet.
Ah ragadj el messze, messze
     Túl a tengeren,
Vagy temess el kínjaimmal
     Itt e szirt alá.