Új Színpad
| Új Színpad szerző: Várady István |
Bárdos Arthur és Révész Béla színháza
Ott fenn, alig néhány deciméterrel felettünk, ott messze, alig néhány méterre az első soroktól, idegen levegő tölti be a sarkokat, sorsok bogozódnak és simulnak, pályák indulnak, ambíciók érnek tetőre és törnek derékon. A célom és követelésem, hogy mindezt mintegy ellesvén, úgy érezzem, boldog és tragikus vétetlen, amely éppen ebben a percben sodort erre és látnom adta az életet, az ő törvényeivel, kérlelhetetlenségével, igazságaival.
A színpadtól a három fal közé sűrített életet kívánjuk. A színésztől élő alakot várunk. A rendezőtől a teljes, tökéletes elhitetését annak, hogy az az élő alak életének egy részét, néhány fontos, kiemelkedő mozzanatát itt, előttünk éli. Amiben benne van minden nagy és kicsiny problémája a rendezésnek, a dolgok egyszerűsítése, a fontosak kidomborítása, az egésznek előnyös stilizálása, keretbe foglalása. Az Új Színpad megnyitó előadásának első öt percében bizonyosak lettünk abban, hogy ez a becsületes törekvés a mozgatója az egész szervezetnek. És a végén azzal állottunk fel, hogy ebből az igyekezetből sokat elértek, beváltottak. A rendezés, színpad, szobaelrendezés, falak, bútorok, világítás, minden csaknem tökéletes. A játékban: tehetségek, akarás, a szerepek megbecsülése, tanulmány. S amit a kettő, rendezés és játék együtt nyújt, levegő és életszerűség! Az Új Színpad mindenképpen nagy nyereségünk.
A megnyitón három egyfelvonásos darabot adtak. Az elsőt Krúdy Gyula írta. A Kárpáti Kaland Szindbáddal esik meg, a csavargóval, régi, kedves ismerősünkkel. ─ Szeretlek, ─ mondja a fogadós lányának ─ te vagy az első. Az éjjel rólad álmodtam... s egyebeket. Méznél édesebb szavakat. A lány elbágyad. Vele menne. Pestre, szinésznőnek, Magára marad, este lesz. Megszokott, mindennapi életének néhány halk jelenete játszódik le. Azután vár. Szindbád jő az éjszakában. Kocog az ablakon. A lány kimenne, vele menne. De Szindbád bejön. Neki a lány kell. Ez védekezik, sikolt. Szindbád kiugrik az ablakon. A szánja csengőinek hangja megszólal, elhal. Szindbád már messze jár, új kalandok felé. Bizonyosan egyébre gondol már, hogy egyszer, sok idő múlva eszébe jusson a kis felvidéki fogadós lány. De ez már nincs benne a darabban, valamint nincsen benne Szindbád alakjának sok egyéb finomsága.
Vámos Árpád Efezusi özvegye értékes munka. A darabot két ember játssza végig, az a fontos, amit mondanak. És a dialógus végig erőteljes, érdekes.
Schnitzler Arthur Bátor Kasszián-ja a harmadik mű. Tökéletes formájú, bájos apróság, szimbóluma nem fenyegetően jelentékeny.
Mindhárom darabot nagyon jó előadásban adták. Nemes tradíciók és értékes reformok örvendeztettek az egész estén.