Új Ahasvér

Új Ahasvér szerző: Kiss József

[1]

 
Fekély borítja testemet,
És lelkem, ah még betegebb,
Pihenni vágyom - nem lehet.
 
Esztelen orkán egyre űz,
Fürtim közé bogáncsot tűz,
S egy folt éget, ah! mint a tűz.
 
Méretlen idők átka nyom,
Nincs istenáldás utamon,
Ó meddig kell még bolyganom?
 
Megvetem lábam - nem megyek!
Végzet! én dacolok veled:
Kunyhót rakok, otthon leszek.
 
Verejtéket, vért hullatok,
Engesztelve kárhozatot,
Bemutatok áldozatot!
 
Apáim zordon örökét:
Az űzött vad gyűlöletét
Maró könnyem sajtolja szét.
 
Kitépem, mely lelkemhe' forrt:
A vádat, bosszút és nyomort,
Mit senki még meg nem torolt!
 
Világgá elzüllt vérimet
Megtagatom... leszek rdeg,
Hitlen kaján - de a tied,
 
A tied, édes otthonom!...
S titkos gyönyör karja befon,
Megállok és ábrándozom.
 
Pusztán is ver fa gyökeret,
Mért ne én is? - Otthon leszek,
S béke óvja tűzhelyemet.
 
Szomszéd nem ólálkodik rám,
Nem irigyel és nem is szán,
Megférünk a közös tanyán.
 
Diadalom - diadala,
Nagy közösség közös java...
- Álom, megállj!.. Ne szállj tova.
 
S felzúg a vész bércen, tetőn,
Dacolnék, de ah, nincs erőm,
S gúnykacaj kél fenyegetőn:
 
- Rakhatsz te kunyhót eleget,
Halomra gyűjthetsz kincseket,
Otthonod mégsem lesz neked.