Újévi köszöntés

Új-évi köszöntés szerző: Arany János

1853.^[1]

Mint a Noé hű galambját,
Ki reménynek viszi lombját,
     Várnak engem mindenek;
Sok sötét arcz lángra lobban,
Sok kebel ver hangosabban,
     A hol én megjelenek.

Kérdik: van-e levél Tüge?
S kiki, a min szíve csügge,
     Arra gondol hirtelen:
Ez rokonra, jó barátra,
Az geschäftre, actiákra
     S hogy kél a rozs odafenn.

Ez, ha rózsaszín kopertát
Hoztam neki: egy sechsert ád,
     Máskép nincs becsűletem;
Amaz reszket, ha nincs francó,
S bár majd fölveti a bankó,
     Rám kiált: nem fizetem!

Pénzt vár a diák gyakorta,
De ha atyja jól lehordta:
     Hogy reám néz, mily vadon,
Urfi, legyen jó reménybe:
Nem buhattam a levélbe,
     A hogy vettem, úgy adom.

Igy bolyongok télen, nyáron,
Porba, fagyba, vizen, sáron
     Tisztem teljesítni kész;
És most boldog új esztendőt,
Kíván szebbnél szebb jövendőt

                           Tüge Sándor
                              levelész.^[2]

Megjegyzés

1. Alkalmi bolondság, de mely az illetőnek nem tetszett. (N.-Kőrös.) A. J. jegyzete.
2. E megénekelt levérhordó, Tüge Sándor, Nagy-Kőrösön évek során át viselte e díszes hivatalt: fürge, eleven ficzkó volt. Arany László megjegyzése.