Ötvenkilencedik

Ötvenkilencedik szerző: Balassi Bálint

Következik más: Zsófi nevére

[azon nótára]


1 Szerelem istene, Venusnak ereje most meg megkörnyékezett,
     Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban egy szép szűz miatt veszett,
     Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam, mert így, mint most, nem tetszett.

2 Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín víg szívemre bocsátott!
     Immár orvosságot hol leljek gyógyítót búm ellen, ki rám jutott,
     Ha súlyos szerelem kínnal sujtol engem, s búmra esmét fordított?

3 Fekete gyászába, mint sűrű árnékba liliom, úgy fejérlik,
     Szép piros orcája, fekete zománcba mint rubin, úgy tündöklik,
     Slejt öltözetiben, mint a sovány böjtben Mária képe, úgy fénlik.

4 Igazán görögöl nevet keresztségből adtak szép személyére,
     Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze vagyon néki mindenre,
     Tud fedni szerelmet, noha igen szeret, nincsen gonosz hírére.

5 Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon lelkem súlyos gyötrelme,
     Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért gyújts fel ezt szerelmemre,
     Régi sok búm után hadd élhessek vígan evvel immár kedvemre!

6 Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár a nyárnak közepében,
     Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek áldozatul kezében,
     Szerzém ezt versekben az másfélezerben és az nyolcvankilencben.