Ötvenhetedik

Ötvenhetedik szerző: Balassi Bálint

Frustra omnibus rationibus incendendae Juliae tentatis ardentissima precatione
eam in sui amorem alicere conatur variis ad persuadendum exemplis allatis

ugyan az elébbi nótára


1 Én édes szerelmem, egyetlenegy lelkem, mi haszon nékem élnem,
     Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít az én esedezésem,
     Sok könyörgésemre, szép leveleimre csak választ sem téssz nékem?

2 Lelkemnek fájdalmát, érted való kínját maga te így jól látod,
     De ingyen sem érzed, sőt inkább neveted, magadban csak csúfolod,
     Mondván: Hadd, hadd – úgymond –, hiszem veszti nagy gond, kínomot úgy mosolgod.

3 De mi hasznod vagyon sok könnyhullásomon, kétségbe mire tartasz?
     Mint mérget sok mézben, édes beszédedben gonoszt elegyítve adsz,
     Egyfelől édesgetsz, másfelől kesergetsz, csak bánatra taszítasz.

4 Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok tanítanak, viselnek,
     Bánással, tartással, szóval, kiáltással, szelídek, kézre jűnek,
     Az erős kősziklák hevétűl az napnak romolnak, repedeznek.

5 Nincsen oly erős vas, kit tűzzel jó kovács ide-s-tova nem hajthat,
     Vérrel erős gyémánt, kit az acél sem bánt, végre mind elhasadhat,
     A piros márvánkő, kit ver gyakor eső, csepegéstől lyukadhat.

6 Téged penig, sólymom, én édes vad ráróm, az én sok kiáltó szóm
     Kezemre nem híhat, s csak úgy se lágyíthat, mint vasat tűz, nagy lángom,
     Sem mint márványkövet, kit eső csepeget, nem hathat könnyhullásom.

7 Vérem hullásával, ha hozzám hajlanál, tündöklő szép gyémántom,
     Arra is kész volnék, csak tőled érthetnék, végeznéd el már kínom,
     De mind sok írásom, szóm, siralmom, lángom, szolgálatom csak károm.

8 Az én gyötrelmemre s Istenre tekintve indulj fel szerelmemre,
     Nagy háládatlanság miatt nyomorúság hogy ne szálljon fejedre,
     Vagy segélj meg immár, vagy végezz ki hamar, ne tarts tovább kétségbe!

9 Az mennyei orcát, életem birtokát ha Isten néked ádta,
     Angyali ábrázat ha vagyon terajtad, mire vetsz engem kínra?
     Mennybéliek szerint ennyi sok szörnyű kínt enyhíts meg jó szolgádba!

10 Úr Isten, hogy lehet az kegyetlenségnek ilyen nagy szépség fészke?
       Ha az mennybéliek olyan kegyelmesek, térj te is kegyelemre!
       Angyali orcádot mert te megalázod, ha űzsz számkivetésre.

11 Színed dicsősége most ez új versekre elmémet serkentette,
       Képtelen nagy szépség, ki miatt szívem ég, mert már elrekkentette
       Buzgó szerelmében, kiben, mint tömlöcben, sírva ezt éneklette.