Ötvenegyedik
| Ötvenegyedik szerző: Balassi Bálint |
Hogy nyerte el Julia a Cupido nyilát, íját, s hol viseli, azt írja meg, könyörögvén az végében itt is az Juliának
az „Magam gondolván” nótájára
1 Áldott Julia kiballagtába Cupidót találá,
Ki mérges nyíllal, szörnyű halállal veszteni akarta,
Látván szép színét, elveté íjét s ugyan elámula.
2 Kivel csak szívet és mesterséget Juliának áda,
Mert szép szemétől hogy ő igen fél, rajta nyilván látta,
Nagy szerelemmel villámó szemét azért rá fordítá.
3 Rettene ottan Cupido, s onnan mindjárt elfutamék,
Futtában íja, nyila, puzdrája őróla leesék,
Kiért féltébe csak meg sem tére, minden ott hagyaték.
4 Kit hogy megláta kegyes Julia, a földről felvevé,
Nyilat puzdrába, zsinórt íjába egyengeté, veté,
S ottan felköté, kivel erősbbé szép személyét tevé.
5 Azért már nála mind íja, nyila Cupidónak vagyon,
Szemében nyila, afelett íja vonva haragoson,
Kivel szívemet, mint célül tett jelt lövi, hogy kínt valljon.
6 Sokakat sebhet, de csak engemet gyakran inkább talál,
Mert énnálamnál, mint egy nagy célnál, közölb senki nem áll,
S ez oka, hogy én több sebet tűrvén, több kínt vallok másnál.
7 Venus módjára, mikor akarja, nékiket vigasztal,
Nékiknek penig ád csak szörnyű kínt nyughatatlansággal,
Mint hogy engem is veszt, noha mégis tűrök igazsággal.
8 Nagy bánatomat, sok fájdalmamat már mint orvosoljam,
Nagy szerelmemnek, szenvedésemnek én mi hasznát várjam,
Ha az keserget, kit lelkem szeret, s kell hogy kínját valljam?
9 Akik szeretnek, gyakran szíveket éjjel vigasztalják,
Mert titkon akkor kedvekre sokszor ők azokat látják,
Kiktől javokot, boldogságokot reménlik és várják.
10 Nékem peniglen éjjel is lelkem keservesen óhít,
Szívembéli tűz ágyamból felűz, házad felé indít,
Utcádon járok, reád vigyázok, de szemem nem saldít.
11 Azonban az nap ismét feltámad újobb gyötrelmemre,
Hogy nem szólhatok, mégis csak írok, de leveleimre
Csak választ sem téssz, sőt reám sem nézsz, mint egy elvetettre.
12 Mind ennyi sok bút, szegény nyomorult, én honnan érdemlek,
Te háládatlan, a te lángodban, ha tudod, mint égek?
Szerelmes lelkem, tégy már jól vélem, szolgállak, míg élek!