Öreg vár és ifjú várúr

Öreg vár és ifjú várúr
szerző: Jakab Ödön

1912.

Ütött-kopott, ócska várban
Örökős zaj, mulatság van,
Nap ha rá süt, éj ha rá hull:
Csak mulat az ifjú várúr.

Nem is illik már a várhoz
Ily élet, ily mulatságos;
Egy közőmbös és mogorva
Másik élet illőbb volna.

De úgy esett a történet:
Az ifjú vár öreggé lett,
Benne meg az úr azalatt
Tovább is csak ifjú maradt.

Ifjú maradt, kinek egyre
Virágosabb lett kedve:
Szeret asszonyt, dalt, virágot
S minden egyéb bolondságot.

Hej, pedig már nem sokára
Összeomlik ócska vára,
S kegyelmet nem adva neki:
Őt is szépen eltemeti!

Jobb is volna a várúrnak
Nem mulatni minden új nap,
Hanem a sok vígság helyett
Tatarozni a mit lehet.

Igy maholnap eljön a vég,
A mint hinné, sokkal elébb,
S ott fog aztán pihenni lenn
Szegény várúr, szegény – szivem!