Öreg pincér
| Öreg pincér szerző: Arany János |
Az öreg pincér se gyanítja,
Hogy versbe legyen kanyarítva,
De kivált hogy pláne magyarba:
Ha gyanítná, jönne zavarba!
Töri bár húsz éve a nyelvet,
S foga megritkult, haja elment:
Nem birta kivenni a vadját,
Megijedne bizony, hogy eladják.
Fizető kellner sose lessz ő,
Nem kenyere a kétszerkettő;
Szolgálni sem ugri-szilaj már,
Megelőzné bátran a lajhár.
Hogy sokra se vitte a pályán,
Megláthatod ócska ruháján,
Galléra törött, s elegendő
Karjára egy hétig egy kendő.
Mint nem fia e mai kornak;
Lőn Ganymédje víznek, bornak,
Kenyeret hoz, vált oda tányért;
Ingyen teszi, nem adományért.
Ha azonban vetsz neki épen
Pár fillért: köszöni szépen --
Nem mint az a sok cifra, dandy --
S hozzá is adja: "Küss' die Händi!"
Köre hát nem valami széles;
De mi hű szolgád! mi kedélyes!
Jó szót neki: s ha belefúl is,
Elkotyog érte... magyarúl is.
S elpörgi, legyen bár négy lap,
Könyv nélkül, hogy mi az étlap;
"Mást írtak?"... sose kell megróni:
Meglesz az a sült, makaróni.
Ha senki se hívja, elámolyg
A folyosón, vagy fel- s alá bolyg.
-- Hadd futkosson a többi "kölyök!" --
S meglöki minden tálca, könyök.
Elnézi: be dőre világ ez!
Hogy' fut, rohan -- enni se hágy ez --
Nyerekedni, vigadni... a csődbe,
Dunába, vagy a temetőbe!...
No öreg, ha lenéz más minden,
Jer elő: szolgálj te ki engem,
Bár nem vagy "fashionable" módis:
Gyere, meglesz borravalód is.
Jer, osonjunk félre mi ketten;
Jó ott nekem, a szögeletben,
Rajtam sincs semmi legényes:
Hadd űljön elől, aki kényes.
Társaid úgyis annyiba néztek,
Hogy nekem a főtt rost is beefsteak;
Te legalább nem rágatod a gúzst:
Adsz, ha igértél, becsületes húst.