Öreg nénike
Ülnek a mában az őszhaju nénik,
fürkészve, kacagva, mit is hoz a holnap,
kis gondjaikat szeliden kibeszélik
s merengve magukba tűnődve látóinak,
hogy mért, mikor is lesz ez erre s miképpen
és hallani néha: Jövőre-,
ámde a néni a csipkekezében
oly biztosan érzi, mi csalfa, mi dőre
a balga reménység s egyre csodálja.
És lehanyatlik a kis, öreg álla
a drága, fehérlő, ritka korállra,
mellyel a sálját tűzi meg ő.
Egyszerre azonban a szeme színt vet,
feltündököl ott két furcsa tekintet,
míg vigad a többi, meglepi mindet
és mutogatja, mint csodakincset,
mely régi fiókból villan elő.