Öreg barátomhoz
szerző: Tompa Mihály
Kevés gondod
A napokra,
Gyorsan futnak, - az se bánt!
Virradjanak
Jóra, roszra:
Készen állasz egyaránt.
S bárha multad
Búban gondban
Keserítlen nem maradt:
Szived, melyen
Nyugalom van,
Zsarátnak a hamv alatt!
Homlokod is
Mint a márvány,
Oly redőtlen, oly sima;
Fejed egy-két
Fehér szálán
Mért aggódnál annyira!?
Nem években
Áll a vénség.
De midőn a tűz kihal; -
Ifju lélek!
S az ember még
Hatvan évvel fiatal!
Csillog a bor
A kehelyben,
Jer, közöttünk fogj helyet!
Csatán, borban,
Szerelemben:
Ugy sem érnénk még veled!
És amig mély
Tiszta hangod
Dalainkba elvegyűl:
Van nyugalmas
Vidám arcod
Szilaj kedvünk enyheűl
Jer, taníts meg:
Aggság nélkül
Érni számos éveket!
S hogy a csendes
Este végül
A napnál is szebb lehet!
Jer, taníts meg:
Hogy az élet
Legyen mint nagy folyam,
Legerősebb
Gyorsabb, mélyebb,
Hol a tengerbe rohan!