Örömujjongás Csen Hsziung érkeztekor
Hogy a sárgamadár csőrén elhalt az ének
és a zöldszilva is félig-meddig megérett,
sirattam a tavaszt, hogy már-már elmúlik,
elmentem csöndesen a kerti kapuig.
Leültem ott búsan, pityizáltam magamban,
egyszerre hallom, hogy ropog a kapu halkan.
Örültem, hogy vendég jön, kit nem is hívunk,
hát még mikor láttam, hogy ő az, Csen Hsziung.
Gond nélkül és vígan beszéltünk és beszéltünk,
tréfázva és gyorsan meséltünk, hogy mit éltünk.
Egy kupa bor milyen csodát mível velünk:
elmondjuk általa az egész életünk!