Örök mise

Örök mise
szerző: Gyóni Géza

1909-1914

Mint áldozó az ostyát,
Ugy vonnék ajkaimhoz
Most egy fehér kezet.
Csak sima bársonyát
Boritaná már e szemre,
Mely százszor könnyezett.

Ó, százszor áztatták
Könnyei már a földjét
Sötétlő, mély cellának.
Sötétlő cella szivem
És benne térdepel
Egy ősz barát: a bánat.

És bent örök misét mond
Egy asszony-kép előtt,
Kit régholt mester festett,
És minden hajnalon
A vágyak ostorával
Végigveri e testet.

Örök mosolytalan
Tekint a fehér asszony
A térdelő barátra.
És zeng, zokog tovább
A fájdalom miséje.

Ó, asszonyom, ha látna!