Önarckép 1906-ból
Az ősi, régen nemesi családnak
Vadsága a szemöldök peremén.
A szemben félelem s kék enyhe fény
A gyermekkorból és itt-ott alázat,
Nem szolga-vágy, de szolgáló erény.
A száj: csak száj, nagy, biztos és kemény,
nem rábeszélő, de valami bátrat
kimondó. A homlok előrebágyad
s árnyak között méláz el feketén.
Csak sejtelem még és korántse kész:
a bánat és siker még nem ragadta
új markolással teljes diadalra,
és mégis: ez a sok kusza vonalka,
valami komoly, igaz és egész.