Ön-áltató

Ön-áltató
szerző: Orosz László Wladimir

Itt függvén legbelül, hóesés várt rám,
S e fagy, hogy szívem sebesre sziszegje;
Mint a kisded, ki tapad tompa álmán,
Tudni félek, s kinn tornyosul az este.

Tente. Mi a halál? Tejhab s kelengye.
Hát bujj csak, símulj csak a sűrű márvány-
Csendbe; foszlik a gallyak csipke-rendje.
Köd száll. Begöngyöl zord anyám, a Sárkány

Hüllő időkbe, lángoló terekbe;
Fölfakadok, és így maradok zárvány,
Emlékezem, de folyton csak feledve

Befelé hullok, sorsomat kitárván.
Hogyha széttekintesz holnap reggel – én
Már ott ragyogok kegyetlen pikkelyén.