Ó, szép magyar fejek...

Ó szép magyar fejek... szerző: Kosztolányi Dezső

Nyugat 1921. 24. szám és Széphalom 3. évfolyam 1929. 7-8. sz. július-augusztus [1]

Ó, szép magyar fejek, ti drága-régik,
Költõk, az írás büszke bajnoki,
Ifjan-virágzók és ifjan-lehullók,
Ady, Csáth Géza, édes Cholnoky,
Aki regés és mélyen-kék szemeddel
Jártál közöttünk, kísértet gyanánt,
Tébolyt keresve s szájadon kigyultam
Égett a szesz, mint baljós, lila láng.
Vásott köpeny a válladon s mi néztünk,
Halántékod megeste kora dér.
De homlokodon láthatatlanúl nyílt
A mágus-kincs, a bánat és babér.

Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája,
Hol él a régi, fáradt, hõsi faj
S csodát terem és megrepedt szivébõl
Még-még kiszakad egy-egy õsi jaj.
Áldott legyen az, aki átkozott itt
S gúny és tövid nõ a pora felett.
Amerre jártak õk,ott a Titok volt
És a Kelet, a százszor szent Kelet.